A CBS egyik procedurális sorozatának idei évadából két részt láttam, azt is csak azért, mert eltévesztettem az évadzáró dátumát, bár így utólag annyira nem volt nagy baj, mert a szokásoknak megfelelően egy duplarészt kaptunk, és perszehogy pont olyat, amilyennek a Gyilkos elméket elképzeljük. Ez a sorozat ugyanis semmit nem változott az elmúlt kilenc évben, és ez nem tett jót neki. Spoileresek leszünk, blablabla.

Kezdjük a lényeggel: Reid nem halt meg. Nem hát, mert ez nem az a sorozat, amiből csak úgy ki lehetne írni valakit, és ez pontosan látszik is a karaktert alakító Matthew Gray Gubler arcán, aki sokkal többre hivatott, mint az a szerep amit egy nála jóval tehetségtelenebb színész is pont így el tudna játszani. Végül is ez igaz az összes többi karakterre, érdekes, izgalmas szerep ebben a sorozatban nincsen, csak háromszavas leírások a papíron, bátor-jóképű-hűséges = Derek Morgan, stb.

Jó, egy procedurális sorozatban nem a karaktereken van lényeg, hanem az eseteken, de azok meg a kilencedik évre óhatatlanul ismétlődnek, meg eleve, nem unalmas már a hatvannyolcadik sorozatgyilkos, akit gyerekkorában molesztált a kertész/a szomszéd láma/egy arra járó vándorcirkusz szakállas nője? Dehogynem. És nem, az sem segít a dolgon, hogy néha (de szigorúan csak vidéken) vannak olyan rendőrök, akik kurvákat futtatnak, és nem átallanak szarni a nagyságos FBI fejire. És lőnek is rájuk.

Itt kanyarodunk oda, ahol az elején tartottunk: hiába lőtték meg Reidet és Morgant, nem halnak meg, mert akkor ki lenne az a következő évadban, aki babygirlnek szólítja Penelopét, és aki hadarva leoltja a vidéki bunkó rendőröket, akik egy homályos kép alapján nem tudják megmondani, hogy a gyilkos balkezes volt, a haját csak kéthetente mossa, és ráng a jobb szemöldöke. A Gyilkos elmék egy buta, arrogáns krimi lett, amiben már sem az írók, sem a színészek nem lelik örömüket, csak a CBS, mert valamiért még mindig találni vagy 12 millió nézőt, akit érdekel ez a fos. Értékelés: 1/5.