Batman idén 75 éves: jól ismert fekete maszkját és denevérszárnyas köpönyegét legelőször a Detective Comics magazin "1939 május" feliratú, 27. számának borítóján villantotta meg. Igaz, maga az újság már április 18-án a hírlapárusoknál volt, de ezt úgyis csak a fanatikus képregénygyűjtők tartják számon.

Már abból külön cikket lehetne írni, hogy a korai Bat-Man (egy utcai harcosba oltott mesterdetektív) kezdettől fogva a színes gatyában autókat hajigáló Superman ellentéte volt: baljós hangulatú krimijeiben mindig fedorakalapos, géppisztolyos gengszterekkel verekedett, és még Magyarországra is eljött, hogy leszámoljon egy erdélyi vámpírral!

Na ennek a kellemesen komor Batman-világnak lett vége 1940 áprilisában szerkesztői nyomásra, amikor felbukkant Bruce Wayne idétlen, kiskorú társa, Robin. Aki megduplázta ugyan a Detective Comics eladási statisztikáit, de évtizedekre háttérbe szorította a komor hangulatot.

Bruce Wayne háborús évei (Batman, 1943)

A DC képregénykiadó nagy konkurense, a Marvel örökre egybe forrasztotta a második világháború alatt Amerika Kapitányt a hazafisággal és a háborús propagandával: Steve Rogers már az első megjelenésekor lepofozta Hitlert. Hasonló képregényborítót természetesen Batman is kapott Pearl Harbor után: Supermannel és Robinnal együtt árulta a hadikötvényeket és dobálta meg egy vásári mulatságban Hitlert, Mussolinit meg a japán császárt.

Batman azonban csak a sanyarú sorsú mostohagyerek lehetett az elsőszülött Superman mellett. Clark Kentnek már 1940-től saját rádiójátéka a volt, a Paramount zseniális animációs filmjében pedig végigverekedte az ázsiai frontot, kiütve minden japán katonát és világpusztító robotembert. Szegény Batmant viszont csak a hátországban vetették be az alkotók: neki kellett lebuktatnia az Amerikába beszivárgó náci és japán szabotőröket.

Az első Batman-sorozat is ebből a ma már kínosan vicces korszakból származik. Az amerikai mozik 1943-tól vetítették a Columbia 15 epizódos Batman-szériáját, ami másról sem szólt, csak hogy a derék bőregér (Lewis Wilson) el akarja kapni az Egyesült Államokban fondorlatos terveket szövögető japán szuperkémet, Daka herceget (J. Carrol Naish).

A széria epizódjai ugyan elsőre hívogató geekcsemegének tűnnek (The Electrical Brain! The Mark of the Zombies! The Doom of the Rising Sun!), valójában azonban borzasztó vontatottak és unalmasak.

Nánánánáná, Betmeeen (Batman, 1966)

Az '50-es évektől kezdve a szigorú Comic Code miatt már nem sokkolhatta a DC erőszakkal és horrorelemekkel az ifjúságot, inkább átváltottak az egyre népszerűbb sci-fire. Batman így még a '60-as években is invázióra készülő űrlényekkel, várospusztító szörnyrobotokkal és őrült tudósokkal csapott össze minden képregényfüzetben, hogy aztán a Detective Comicsnál könnyedebb hangvételű World's Finest Comicsban menjen kempingezni, és alhasson egy kicsit, amíg a cserkészfiú Superman a szeméből lőtt sugarakkal megsüti neki a szalonnát.

Pont ezek a hülye burleszkelemek köszöntek vissza az 1966-ban elinduló Batman-tévésorozatban is. A főszereplőt alakító Adam West lett minden idők legrosszabb Bruce Wayne-je, aki "pocakos Batman"-ként vonult be a filmtörténelemebe. A Robint játszó Burt Ward pedig azzal, hogy minden válsághelyzetre volt egy "Szent szezámmag!"-jellegű, idétlen beszólása. Kettejük "dinamikus duója" a mai napig kimeríthetetlen humorforrás, ha idiótán menekülős Batman-Robin animgifekről van szó.

Nehéz olyan jelenetet találni az 1966-os Batman-szériából, ami ne győzne kiütéssel a világ legszánalmasabb akciójelenetei versenyen. Íme a kedvencem, amikor a két nagy ellenfél, Batman és Joker együtt mennek(!) szörfözni(!!!): 

A '66-os Batman-szériában csak egy jó dolog volt: Julie Newmar, aki a szuperdögös Macskanőt játszotta, és aki a testhezálló, flitteres ruhájával pont olyan volt, mint egy Bond-lány a macskabolond főgonosz, Blofeld titkos űrbázisán.

Klikkeljen a Macskanőre, csodás képgaléria nyílik a gagyi tévés Batam kalandjaiból!

A Bond-hasonlat nem véletlen: a '60-as évek Batman-szériája sajnos csúcsra járatta a korszak népszerű camp és pop art stílusait, így minden epizódban tort ült a giccs, az infantilizmus és az enyhe homoszexuális felhang (utóbbit többnyire a falmászós jelenetekbe magyarázzák bele).

Az alsógatyás Batman Scooby-Dooval nyomoz (The Dynamic Scooby-Doo Affair, 1972)

A '70-es évek Batman-képregényeiben Dennis O’Neil és Neil Adams igyekezett visszahozni a korai, gótikus Batman-hangulatot, és a fedorakalapos bűnözők világába ismét beemelték a természetfelettit (ekkor született például a démonokkal cimboráló Ra's al Ghul). A kísértetvadász Batman közben a tévében is megjelent, csak itt sajna Scooby Dooékkal kapta el a szellemeknek beöltöző, idióta gengsztereket, mivel a rajzfilmes jogokat a Hanna-Barbera stúdió szerezte meg.

A Hanna-Barbera-féle gagyikorszak egészen 1986-ig tartott. Batman ekkoriban már a Super Friends rajzfilmsorozatokban vendégeskedett és többszáz epizódon át agyalta a bolygóközi csirkefogókat és a gonosz űrlényeket Robin, Superman, egy indián meg egy űrmajom társaságában, 10 év felett azonnali agyhalált okozva minden nézőnek. Ami különösen szomorú annak fényében, hogy '86-ban már Frank Miller kultikus The Dark Knight Returns képregénnye is kijött.

Dark deco denevér (Batman, 1992-1998)

A '80-as évek végi Batman-képregények még ma is a rajongók kedvencei. Nem véletlenül: ez volt a brit invázió korszaka, amikor Alan Moore megírta a legjobb Joker-történetnek számító Gyilkos tréfát, és ekkor kezdte bontogatni denevérszárnyait az Alan Grant-John Wagner írópáros is, akiknek Norm Breyfogle oldalszámra rajzolta a torz vízköpőkkel és groteszk Batman-árnyakkal teli oldalakat (pont ezek a füzetek jelentek meg itthon is, a szépemlékű Kandi Lapokban).

A gótikus Batman-hangulatot Tim Burton is jó arányérzékkel mutatta be a Batman-mozifilmekben, '92 őszén viszont még egy ezeknél is látványosabb Batman-történetet mutatott be a Warner: ekkor indult hódító útjára Bruce Timm és Eric Radomski legendás animációs szériája.

A sorozat gengszterfilmes-horroros atmoszférája, sötét tónusa és erőteljes fény-árnyék hatása még ma is üt. Egyszerre idézi meg a '40-es és a '70-es évek Batmanjét, a film noirt és az art decót, ezért a rajongók előszeretettel hívják “dark deco” Batmannek a végeredményt. Ahol minden olyan, mintha az 1939-es Gothami Világkiállítás még 60 évig tartott volna: minden férfi zakót és kalapot hord, minden nő dögös és veszedelmes, hatalmas léghajók úsznak az esőben ázó felhőkarcolók felett, Bruce Wayne földalatti szuperszámítógépe pedig mindent tud, de cserébe akkora, mint a régi idők kétszobányi, lyukkártyás masinái.

Bruce Timmék Batmanje minden szempontból zseniális volt. 30 forgatókönyvíró dolgozott azon, hogy Jokertől a Madárijesztőn át Kétarcig minden ismert DC-főgonosz megkapja a méltó helyét ebben a régi-új, kaszinókkal és oldtimer autókkal zsúfolt Gothamben, ahol minden maffiózó dobtáras géppisztolyt hord a zakó alatt, Bruce Wayne pedig A máltai sólyom Bogartjának reinkarnációja. Természetesen Danny Elfman főcímzenéje (meg persze Shirley Walker dallamai) és Mark Hamill Joker-hangja is hozzájárult a sorozat sikeréhez, amit végül maga a DC kiadó is respektált: a Jokerbe szerelmes bohóclány, Harley Quinn karaktere innen került át a hivatalos képregényes kánonba!

Cyber-Batman visszavág (Batman Beyond 1999-2001)

A Warner annyira elégedett volt a '90-es évek Batman-rajzfilmsorozatával, hogy újabb szériákat rendelt be a "Bruce Timm-iskola" stílusában, okosan újrahasznosított, régi sztorikkal és a vasalóállú férfiak-őzikeszemű nők látványvilágával.

A Batman Beyondban az alkotók a cyberpunk-imádatukat élhették ki. A széria futurisztikus Gotahmjében Bruce Wayne már hajlott hátú vénemberként tanítgatja az új Batmant, Terry McGuinnest, aki akaratos és lázongó tinédzserként sokkal jobb fej, mint az összes Robin együttvéve.

Az ezredforduló denevére (Justice League, 2001-2004)

Bruce Timm és a csapata sosem titkolta, hogy ők a világ legnagyobb animáció- és képregényrajongói, így 2000 után örömmel mondtak igent a Super Friends-sorozatok miatt megkopott fényű Igazságliga rajzfilmverziójára. Az új Justice League legtöbb epizódja így egy nagy tisztelgés- és utaláscunami a képregények aranykora és az űrinváziós '50-es évek előtt.

Batman és Superman ebben a szériában napi rendszerességgel csap össze a Világok harcát idéző tripodokkal, a náci tudósok pusztító masináival, és minden egyébbel, ami miatt imádjuk a régi ponyvákat. Nekem pedig pont azért ez a széria a kedvencem, mert a tüskés náci szupertankot ugyanzokból a régi Blackhawk képregényekből nyúlták, amik megihlették Spielberg Indy-filmjeit és a Sky kapitány alkotóit.