Az egyik szemem sír, a másik nevet. Van egy gyönyörű helyszínen játszódó, szerethető karakterekkel megpakolt és alapvetően jó sorozat. Ez lenne a Hawaii Five-0, de… A negyedik évad végén mégis azt kell mondanom: mostanra kifulladtak az írók: legjobb esetben is a kiszámítható unalom az, amit produkálni tudnak. A hajtás után spoileresen folytatjuk.

Mondom ezt úgy, hogy tényleg mindent megpróbáltak, de a negyedik évad finoman szólva is hullámzóra sikeredett. Meglepően erős – és még inkább látványos – nyitány az örök gonosz Wo Fattal, kaptunk új karaktert Grover hadnagy személyében és felbukkant egy dörzsölt hacker is – a rendkívül irritáló Jonas Brother, Nick próbál színészkedni, kevés sikerrel – ezért az évad elején még azt hittem, hogy jól fogok szórakozni.

Aztán valahol a félidőben azt kezdtem érezni, hogy valami nem stimmel a sorozattal. Elnagyoltak lettek a karakterek, már nem nevettem annyit a poénokon és bár a látvány a régi volt, nem kötött le egyik történetszál sem, leginkább feszengve vártam a 42. percet és a megoldást, ami sajnos az esetek 90 százalékban banálisan egyszerű, mondhatni bugyuta volt. Az évadzáró legelső snittjénél is pontosan tudtam, hogy a kamera mindjárt megmutatja Wo Fatet (bejött), aki egészen biztosan megszökik a coloradói supermax börtönből (mert azokat pont azért építették úgy, hogy ne lehessen megszökni belőlük). Elismerem, a szívproblémára kapott, nitroglicerines gyógyszer összegyűjtése és bombaként hasznosítása kreatív húzás volt, de tényleg csak ennyire futja?

Ahogy a 21. rész az Egyesült Államok a mi hazánk és mi vagyunk a faszagyerekek, rendet teszünk Afganisztánban, bemegy a kommandó és lelövi a rosszfiúkat toborzófilmje is méltatlan volt a sorozathoz. Pláne úgy, hogy már nem először húzták elő a kalapból. Értem én, ez egy termékelhelyezés, ahogy a Microsoft is minden részben az arcomba tolja a legújabb telefonját és tabletjét, meg folyton Skype-olnak. Csak kicsit béna, mint amilyen a kamion és a kávé volt a Kisvárosban.

Voltak persze jó pillanatok is, meg egy rakás kisebb-nagyobb sztár is. Hurley visszatért a szigetre, csak most jerrynek hívják, Jorge Garcia megbízhatóan hozza a szerethető melák karakterét – a hírek szerint az 5. évadban állandó szereplő lesz, hurrá. Ha már LOST, Henry Ian Cusick az évadnyitóban bukkant fel. Kifejezetten jó volt látni az agyonbotoxolt Melanie Griffitht Danno anyukájaként, Tom Berenger eljátszhatta Danny aput, az évadzáróban pedig még Sentinel is felbukkant, ki nem találják: rosszfiúként. Az viszont érthetetlen, hogy a producerek miért írták ki Michelle Borth karakterét a sorozatból (mondjuk legalább nem ölték meg és így bármikor visszatérhet).

Szóval felemás évadon vagyunk túl, az érzelmek is vegyesek. Az biztos, hogy maradok az ötödik évadra, de a labda a producerek térfelén van: kicsivel több kreativitás és egy izgalmasabb storyline most már nagyon ráférne a hawaii szuperzsarukra.