Akkor tudtam, hogy a Salem felkerül a heti nézős kedvencek közé, amikor a furcsán lárvaarcú és kifejezéstelen tekintetű Janet Montgomery fogta magát, előhúzott egy varangyot a férje szájából, majd rácuppantotta a combja belső felére, vészesen közel a pinájához. Aztán hátravetette a fejit, nyögött egy közepesen kéjeset, és mindeközben a haja egy centit el ne mozdult a csöcseiről, nehogy a sorozatot vetítő WE TV adó hirdetői hülyét kapjanak két mellbimbótól. A kissé kretén boszorkánymeséről spoileresen a tovább után.

A Salem alapfelállása minden polgárjogi és/vagy feminista csoportnál ki fogja verni a biztosítékot, mert arról szól, hogy mi van ha 1692-ben Salemben tényleg voltak boszorkányok. Az a húsz, leginkább nőnemű polgár, akit boszorkányság vádjával megégettek meg ki tudja milyen módszerekkel halálra kínoztak, le van szarva. Ha valaki ezt nem fogadja el, mármint nem tudja a polkorrekt énjét elhallgattatni, spórolhat magának egy órát hetente, és ne nézze a sorozatot. Mi nézzük, hát hogyne néznék, ijesztőbb, mint egy mozis horrorfilm, és nincs vége 90 perc alatt. 

Abból persze, hogy minden héten megégetnek egy-két helyi erőt még nehéz sorozatot gründolni, így Brannon Braga, a sorozat alkotója (korábban Star Trek: Enterprise és Terra Nova) írt mellé egy nagyon nagy ráhagyással a történelmi tényekhez igazított sztorit, beletett valós személyeket és kitaláltakat, és valahogy a katyvasz működik. Pedig ha jobban megnézzük, nem kellene neki. A díszletek elég gagyik, a jelmez néhol szánalmasan modern, a zene csapnivaló, a színészeket egy paraszthajszál választja el attól, hogy néha hangosan felröhögjenek a dialógusokon, a történelmi személyek kora nem stimmel - és mindennek ellenére a Salem egy kifejezetten szórakoztató sorozat.

A sztori nagy vonalakban annyi, hogy van egy John Alden nevű faszi (Shane West), aki a babájával, Maryvel majd egyszer össze akar bútorozni, de csak majd később, mert Johnnak mennie kell a háborúba, indiánt ölni. Egyet azért a biztonság kedvéért dugnak az erdőben, titokban, mert Salemben az ilyesmiért kaloda és a homlokodra égetett F-betű (fornicator, azaz parázna) jár. Aztán John balra el. Mary meg pár hónappal később a pásztoróra gyümölcse miatt kap hisztérikus rohamot, mert ha megtudja a falu, hogy mi történt, azonnal kiátkozzák (házasságon kívül született gyermek, stb). Ezért Mary egy fekete rabszolga segítségét kéri, az meg a Sátánt is bekapcsolja a buliba és abortálja a magzatot.

Ugrunk hét évet, John hazatér, pedig mindenki azt hitte, hogy meghalt, és Salemet elég ramaty állapotban találja: boszorkányokat keres mindenki, különösen Cotton Mather (Seth Gabel), és ugye annak idején aki nagyon keresett ilyesmit, az talált is. Mary hozzáment a város leggazdagabb emberéhez, John ezért masszívan alkoholizálni kezd, de aztán jönnek a komplikációk, boszorkányok, dráma, horror, ördögűzés és hasonlók. Vagy két jelenetet csak néztem, hogy baszki tévében ilyet, nahát, és néhol kifejezetten ijesztő a történet, szóval én maradok, és valahogy kibírom, hogy Shane West az orra alá motyog folyamatosan, Montgomeryben meg kevesebb élet van, mint abban a műfaszban, amivel az egyik jelenetben kicsit megpiszkálják. Túl finom lelkű nézőknek nem javallott.