A Showtime-nak megvan az a viszonylag rossz szokása, hogy a sikeresebb sorozatait már olyan hosszúra húzza, hogy a minősége tartása esetén is szép lassan érdektelenségbe fullad. A Dexter nyolc, a Nancy ül a fűben hét és a Kaliforgia szintén hét (és ennek még nincs ugye vége) évada bőven sok az ilyen kaliberű drámasorozatoknak, és ugyanez látszik megtörténni a Szégyenteleneknél is. Nemrég lett vége a brit sorozat amerikai adaptációjának, azonban a negyedik évad után mégsem tudnék egyértelmű választ adni arra, hogy meddig érdemes húzni ezt a műfajt.

Van egy régi cimborám még tinédzserkoromból. Hatan vannak testvérek, apuka alacsony beosztású aktakukac, anyuka pedig teljes állásban háziasszony, a maradék idejében pedig ruhákat javít mellékesért. Budapestnek azon részén laknak, amit ironikusan sokan még mindig Chicagónak hívnak, és enyhén szólva nem élnek nagy lábon. Szülői szempontból szó nincs párhuzamról köztük és a Szégyentelenek Gallagher családja között, csak a testvérek esetében. Mindegyik egy-egy elveszett lélek, akire a többi miatt nem jut elég idő és pénz, ezért nagyon hamar magukat kezdik el felnevelni a testvérek együttes segítségével. Kis stiklik itt-ott, pénzszerzés minden áron, mások számára hétköznapi dolgoknak számító célok elérése, miközben az utolsókig kiállnak egymásért. Ugyanez történik a Szégyentelenekben, persze azért jó nagy tévés túlzásokkal, egy önpusztító, alkoholista anti-apával, és egy bipoláris, szőkőévente előkerülő anyukával.

Az egész sorozat lényege a családtagok és barátaik közötti kémia, ahogyan próbálják átvészelni a legszélsőségesebb problémákat, mint a negyedik évadra felvázoltakat.

• Fionának csúnya rendőrségi ügye lesz, egy időre börtönbe kerül
• Ian visszatér a seregből, kábszeres táncosfiúként talál rá Mickey, akit aztán rávesz, hogy az apja előtt vallja be, hogy meleg
• Lipre hárul Ian és Fiona miatt a család problémája, miközben neki dolgoznia kell és elvégezni az egyetemet
• Carl és Debbie már nagyon kamaszodik, előbbiből bully lesz a suliban és egyre keményebb bűnügyekbe keveredik, utóbbi pedig 13 évesen egy 20 éves sráccal jár
• szegény Liam pedig orral beletúr egy nagy adag kokainba, amitől egy életre komoly szellemi sérülést szerez, Fiona pedig egy nagyon komoly priuszt
• Frank mája, és maga Frank pedig épp kipurcanni készül, de vele már senki sem törődik a családból
• ja de, egy semmiből előkerült testvér, Samantha
• meg Sheila, aki épp örökbe akar fogadni öt indiángyereket
• végül ne feledkezzünk meg Kevinről és Veronicáról, akik egy időben összesen négy gyereket várnak, Veronica hármas ikreket, a béranyaként funkcionáló muterja pedig még egyet

És ezek csak a fontosabb részek. Persze, rengeteg túlzó, totál nonszensz élethelyzet követi egymást, de pont ettől élvezetes még négy évad után is a Szégyentelenek. Az egyórás epizódok, és a 12 rész évadonként rengeteg időt ad arra, hogy a súlyos problémák közepette nagyon komoly, aprólékos, de könnyen érzékelhető személyiségfejlődésen menjen át az összes fontosabb karakter.

Kivéve Frank, aki még mindig egy önző, alkoholista, hazug, manipulatív, életképtelen szardarab. Ezért imádom.

A részletesség miatt oldalakon át lehetne elemezni a szereplőket, ezért egyszerűbb kiemelni négy-négy negatívumot és pozitívumot.

pozitív:

Carl és Debbie

Carlból konkrétan megcsinálták a kábeltévé Bart Simpsonját. Egészen lenyűgöző látni, hogyan lesz a rosszcsont kölyökből rafkós, ugyanakkor kegyetlen átokfajzat, aki megfelelő figyelem híján az őt körülvevő dolgok alapján próbál valamiéle moralitás szerint élni. Nincs pénze, ezért elveszi a gyengébbtől. Szekálják a nagyobbak, ezért eltöri az orrukat. Haldoklik az apja, ezért betör a szomszédba és lop neki gyógyszert. Még egy apró szerelmi szál is belefért, ami simán lehetne a Született gyilkosok tinédzser verziója. Ha lesz spinoff, azt konkrétan Carl köré kell építeni.

Debbie a másik éppen kamaszodó testvér, de eddig csak Fiona jobbkezeként funkcionált. Most viszont már nő a melle, megjött az első havija, és elkezdték érdekelni a fiúk. Kapja be a család, és legfőképpen Fiona, ő már nagylány. Csak hogy a szerelme egy 20 éves srác, ami szintén érdekes morális kérdéseket vet fel, de ezt a részt még nem igazán bolygatták meg, talán a következő évadban.

Mickey

Ian és Mickey talán a legtökösebb melegpár az egész tévétörténetben, azonban Ian hadseregbe menekülése miatt az ír gengszter magára maradt a ráerőszakolt ukrán feleségével, és a gyerekével. Már eddig is övé volt a legérdesebb helyzet, hogyan kezeli egy kemény, fegyveres rablásokban és kurvafuttatásban is jártas bűnöző azt, hogy sunyiban a fiúkat szereti. Ian visszatérésével éri el az egész a csúcspontját, megismerjük a kemény, atom suttyó Mickey, de zárkózott Mickey azon oldalát, amit eddig maga sem mert felvállalni.

Lip

Rohadt idegesítő, amikor a tehetséggel együtt jár az önsorsrontás. Ezért is húzott fel Lip egészen a negyedik évadig minden egyes átkozott részben, de fogjuk ezt inkább a nőkre. Szerencsére a negyedik évadra Karen és Mandy is kikerült a képből, Lipnek össze kellett szórítania a fogát, és embert faragni magából. Minden siránkozó, a szülei pénzéből éldegélő egyetemistának látnia kéne, hogy tényleg vannak olyanok, akik az iskolai kötelezettségek mellett szarért, húgyért dolgoznak, közben még a családjukról is gondoskodni kell. Nagyszerűen építették fel Lip apaszerepét Fiona bukásával, de ügyesen figyeltek arra, hogy a megfelelő döntéseknek megvan az eredménye, ami Lip esetében egy kőgazdag, nimfomániás barátnő, és egy sikeresen elvégzett szemeszter.

Frank

Majdnem a másik oldalra soroltam, aztán rájöttem, hogy Frank egyszerűen egy rossz ember, aki a többiekkel ellentétben nem tud, és nem is nagyon akar megváltozni. Mindegy milyen eszköz szükséges a saját kis piti boldogságához, ha kell, elhiteti a saját gyerekével, hogy rákos beteg. Pont ezért tökéletes Frank karaktere, a teljes ellentéte mindannak, amit a Gallagherek és barátaik közössége építeni próbál a nyomor közepén.

negatív:

Fiona

Ugyan ez az írók döntése volt, de sikerült önfeláldozó gyerekanyából gondatlan partyprostit csinálni. Jimmy végre eltűnt, Frank sem rontja a levegőt, van egy rendes munkája és egy megbízható, kicsit overprotective pasija. Na ezt teljesen szétbarmolta. Könnyen széttárja a lábát az éppen elé kerülő izgalmas férfinek, kit érdekel, ha az a pasija, egyben főnöke testvére? Kokainnal ünnepel otthon, csak közben elfeledkezik a legkisebb gyerekről, aki súlyos agykárosodást szenved a cucctól. Lecsukják, háziőrizetbe kerül, erre kiköt az exe tesójánál, egész este drogozik és egy útszéli benzinkúton köt ki egyedül. Érthető, hogy 22 évesen egy egész család fenntartása egyszerűen túl sok, de nagyon drasztikusan taszították le Fionát a mennyből a Való Világ 6-ba.

Sheila

Frank védőszentje kapott egy full kretén történetszálat, amiben egy indiánnal randizik, majd örökbe akarja fogadni az öt gyerekét. Értem én, hogy Sheila nem százas, ezért is volt eddig hatalmas kedvenc, de ez már egyszerűen sok, és iszonyatosan erőltetett. A házasságos rész pláne, egyedül a Samanthával való interakciója érdekes az utolsó részben, az is inkább csak az abszurd helyzet miatt. 

Samantha

Apropó Samantha. Amikor Frank senkinek sem kellett, neki viszont új májra volt szüksége, akkor bedobta a szappanopera-kártyát, miszerint van még egy lánya. Samanthában is Gallagher vér folyik, vagyis csóró, önsorsrontó és zseniálisan képes kijátszani a rendszert. Sajnos Emily Bergl nem tudta hozni a többiek játékának szintjét annak ellenére, hogy a kicsit gyengécske produkciója illik a karakter esetlenségéhez. Mégis hiteltelen a Frankkel való kapcsolata, hiába örül soha nem látott apjának, egyszerűen nincs annyira naív, de épelméjű lény a Földön, aki ezt a szemétládát nem hajítaná ki az utcára eltört láb ide, szétrobbant máj és haldoklás oda. Kivétel Chuck, Samantha pufók kisfia, aki a legcukibb pufók kisfiú valaha, még több szerepet neki!

Kevin és Veronica

Kevis magasan az egyik legszimpibb mellékszereplő volt egészen a negyedik évadig. Viszont attól, hogy apának készül, előjött belőle a lúzer, számító seggfej, a Gallagher gyerekek fogadott keresztapja helyett pedig kaptunk egy kicsinyes kocsmárost, aki túlreagálja a gyerekszületést. Veronica pedig terhes, semmi fontosabbat nem szántak neki, nincs kvázi gyereknevelés Kevinnel és a szomszéd kölykökkel. Hitelesnek hiteles, amikor az ember végre saját családba kezd, akkor a fogadottat kicsit hanyagolja, de ok nélkül építették le V szerepének fontosságát és csinálta a megértő macsó Kevinből, kicsinyes álmacsó Kevint. Viszont az anyósom a béranya részekért megemelem a kalapom az írók előtt.

Ahogy eddig, úgy az évadzáróban is gyorsan felvázolták mire lehet számítani a következő évadban. Kicsit szájbarágós, és túl direkt egy ennyire kiszámíthatatlan sorozattól, pláne, hogy minden évad végén ezt csinálják. Az olcsó húzás ellenére mégis azt kell mondani, hogy még mindig van potenciál a Szégyentelenekben, a fókuszt nagyon okosan tolják egyik szereplőről a másikra, ezzel ráadásul komoly jellemfejlődést is kapunk, ugye. Azonban a hármas ikrek béranyával, kurvák a kocsma emeletén, Frank isteni megmenekülése, és az ehhez hasonló húzások már tényleg a határát súrolják annak, hogy valaki a hasát fogva röhögjön a sok irreális faszságon. Ezért is van feladva a lecke a Showtime-nak és a Szégyenteleneknek, hogy vagy fejezzék be szépen a sorozatot, vagy nagyon figyeljenek oda, kár lenne ebből a gyönyörűségből udvaribolondot csinálni.