Az Így jártam anyátokkal hétfőn búcsúzott, egy olyan dupla epizóddal, ami nézettségi sorozatcsúcsot döntött (12,9 millió néző, és 5,3-as rating a kereskedelmi célcsoportban) és úgy megosztotta a rajongókat, mint semmi a Maffiózók és a Lost fináléja óta. Nálunk is akadt aki imádta, és olyan is, aki gyűlölte - középutas kolléga vagy nincs, vagy csak bölcsen hallgat, hogy ne kelljen beszállnia a vitába. Duplakritika.

Így akartam megkúrni a nénikédet anyád halálos ágyán

Sorozatot befejezni nem lehet. Ez tény, ezzel nem lehet vitatkozni, a sorozat már eleve egy olyan műfaj, ami a nevében hordja magában a végzetét, mennie kell előre, szőni a szálakat, a történeteket, aztán meg kimúlni, szépen, csendesen, senki által nem látottan, a sarokban. De mi van, ha vannak rajongóid? Akik 12 milliónyi verzióban képzelik el maguknak a befejezést? Hogyan lehet úgy lezárni a történetet, hogy ne akarjanak felkoncolni másnap reggel? Hát sehogy. A legjobb, amit tehetsz, hogy hű maradsz a sorozatodhoz, a karaktereidhez, a történethez, a premisszához, és úgy búcsúzol hogy az méltó legyen az elmúlt kilenc évhez.

Na ez az, ami kurvára nem jött össze a HIMYM-nek.

Az utolsó évad egy hétvége története volt, azé a hétvégéé, amin Barney elveszi feleségül Robint. A két karaktert ismerve ez volt a legnagyobb marhaság, amit el lehetett követni: Robin Tedbe szerelmes az első perctől kezdve, Barney meg a pinába, és nem egybe, hanem sokba. De oké, belementünk, mert az írók azt mondták, hogy ez így lesz jó, elfogadtuk, hogy Barney megszelídült és Robin elfelejtette Tedet, és akkor legyen lagzi, és röhögjünk. Nem röhögtünk, mert az utolsó 22 rész (a finálét külön vesszük) nem volt jó. Erőltetett és idegesítő volt, nem illett az előző nyolc évadhoz, és hiába csempésztek vissza olyan dolgokat, amiket imádtunk (slap bet), rendszeridegen és nyögvenyelős volt, de maradtunk, és bíztunk abban, hogy majd a lezárás az helyre teszi a dolgokat.

Aztán kiderült, hogy az évad, amire annyi időt fecséreltünk, egy válás felvezetése volt. Mert az, amit minden néző tudott, és sejtett, beigazolódott: Robin és Barney nem tud együtt élni. Az utolsó évad tehát tök felesleges volt, semmi értelme nem volt felvezetni egy olyan házasságot, amit utána két percben kihajítunk a picsába. Oké, az, hogy Barney apa lesz, az fasza volt, de ezt az első pillanatban sejtettük, mármint azt, hogy a legnagyobb pinabubusból lesz a legjobb fater. Lily és Marshall története pontosan azt hozta, amit vártunk tőle, Marshall bíró lett és boldog, Lily meg szült még vagy két gyereket, lapozzunk.

És akkor foglalkozzunk Teddel egy kicsit. Meg a sorozattal, aminek az a címe, és a kerettörténete, hogy Így jártam anyátokkal. És aminek a fináléjában Ted végre megismerkedik a Muterral, és boldogok, de aztán jön az, amit minden rajongó sejtett már évek óta, és a Muter meghal, Ted meg a gyerekek jóváhagyásával megkúrja Robint. Meg minket, akik kilenc évadon át néztük a sorozatot. Nem lehet így kiszúrni a nézővel, nem lehet megkedveltetni vele egy karaktert, akit aztán nettó egy perc alatt kiírnak, és a halálát nem is mutatják, csak ahogy fekszik valami ágyban, és szomorkás az arca. Nem lehet utána két perccel összehozni Tedet Robinnal, még akkor sem, ha mindenki sejtette, hogy valami ilyesmi lesz a vége, mert ez kegyetlenség.

Az lett volna a legjobb, ha a finálé utolsó jelenete az, amikor Ted és a Muter a sárga esernyő alatt egymásra talál, és kész, ennyi. Ehelyett itt vagyunk egy sorozattal, aminek a kerettörténetéről kiderül hogy tulajdonképpen arról szól, hogyan magyarázza meg a gyerekeinek egy középkorú pasi, hogy a halott anyjuk helyett végig az excsaját kúrta volna. (sixx)

Pont úgy, ahogyan titokban szerettük volna

Kilenc éven át vártunk arra, hogy megtudjuk, hogyan ismerte meg Ted Mosby gyermekei anyját, és minél messzebb jutottunk a történetben, annál kevésbé értettük, hogyan fog ez a sztori oda kilyukadni, hogy Ted összejön egy másik nővel, aki nem Robin. És szerencsére a sorozat készítői is ugyanerre jutottak, olyannyira, hogy nyolc évvel ezelőtt felvették azt a jelenetet, amikor a gyerekek a fináléban számokérik Tedet: mégis milyen sztori volt ez? Anya alig volt benne, inkább az látszik, hogy mennyire szeretted Robint.

És ez így van. Ted, a javíthatatlanul romantikus Ted, aki állandóan szerelmes volt a szerelembe, és semmire sem vágyott jobban, mint családra, feleségre és gyerekekre, az első randevújukon tisztán megmondta: szerelmes Robinba. De hiába voltak tökéletes páros Robinnal, nem ugyanazokat a dolgokat akarták az élettől, úgyhogy mindketten másol keresték a boldogságot. És volt egy időszak, amikor úgy tűnt, hogy ez működik. Robin és Barney összeházasodtak, Ted pedig a sárga esernyő alatt megismerkedett az anyával (akiről már azt is tudjuk, hogy Tracy), csinált neki két gyereket, és végül feleségül is vette. És boldogan éltek, amíg meg nem haltak.

De ha itt lett volna vége a HIMYM-nek, akkor hazudott volna. Márpedig a HIMYM akár csak ebben az utolsó évadban is, nagyon szépen beszélt arról, hogyan változunk, és hogyan gondolunk mást dolgokról, azért mert felnőtté váltunk, és más emberek lettünk. Marshall és Lily sem tudja betartani azokat a fogadalmakat, amiket az oltár előtt tettek, Farhamptonban Ted is elbúcsúzik Robintól, szó szerint elengedi őt, hogy tovább tudjon lépni.

Robin házassága boldog volt, amíg tartott, megkapta, amiről álmodozott, gyerek nélkül, szabadon élt Argentínában a férjével. Ted házassága is boldog volt, amíg tartott, megkapta, amiről álmodozott, a nyugis vasárnapokat a gyerekekkel. És az élet kegyetlen, Robin nem tudta boldoggá tenni Barneyt, Ted felesége pedig meghalt. Robin elszigetelt szingli lett sok-sok kutyával, Ted pedig szófosó özvegy két cuki gyerekkel. És hogy a kék kürtöt is vissza tudták hozni a befejezésben, az plusz ezer lájk!!! Ted és Robin mindig is összetartoztak, csak mindig rosszkor, rossz helyen voltak egymás életében, mindig más akartak egymástól, az élettől - az olyan nagyon vágyott happy end sem egy lezárást jelentett az életükben, hanem egy új helyzetet. Ahogyan ez a befejezés is: talán most már sikerülni fog.

Az ilyen sokévadon át szőtt történetek lezárásában mindig idegesített, hogy gyorsan egyetlen rész alatt akartak lezárni mindent rohamtempóban. A HIMYM rendhagyó előre-hátratekintésekkel teli szerkezete lehetőséget adott arra, hogy az egyórás fináléban is ugráljanak 2016 és 2020 között ide-oda. Szépen rámentek az érzelmekre, az anya meghalt, de mutatták Robint egyedül az üres lakásban, Barnie és a lánya első találkozása pedig tényleg szupercuki volt. (Igen, Marshall és Lily története is folytatódott, de annyira nem volt érdekes, hogy nem is vesztegetem rá a szót.)

Én nagyon szerettem a HIMYM-t, és nagyon fontos vonatkoztatási pont volt az életemben, sok poénja és fordulata kerül elő napi szinten, és így mondom: bármilyen más befejezés csalódást okozott volna, ez így volt számomra tökéletes, titokban mindig erre vágytam. Köszönöm, soha rosszabb kilenc évet. (verespalne)