Az Arrow óta visszatért a bizalmam a CW sorozatai iránt, és ugyan az idei kínálatból nálam kettővel is mellé lőttek (Star-Crossed és Tomorrow People), de csak hangyafasznyival, annyi meg belefér, meg eleve nem én vagyok a célközönség. A The Originals már egy fokkal jobban sikerült, és ha lenne időm, esküszöm nézném a cajun vámpírokat. A The 100 sztorija hallatán kicsordult a könnyem is, atomháború, a túlélő emberiség űrállomásokon, fogy a nyersanyag, vissza kell menni a Földre, dobjunk le 100 fiatalkorú bűnözőt. Innentől spoileresen.

A The 100 azért (is) rohadt érdekes, mert a pilot alapvetően elég közepes volt, különösen az egészen kivételesen alacsony színvonalú színészi játéknak és az innen-onnan összelopkodott motívumoknak köszönhetően, de mégis van valami olyan hangulata, a történetben van annyi kakaó, hogy alig várom már a második részt. A sztori a fent felvázoltakon túl persze bonyolódik: odafent az emberek elég szigorú rendszerben élnek: amint nagykorú vagy, egyet hibázol és kibasznak a légzsilipen.

Ezt úgy tessék érteni, hogy ha az orvos egy életmentő műtét alatt ez egy főre eső altatógáznál többet használ, akkor bűncselekményt követ el, és szevasz. Komoly, mi? A fiatalkorúaknak annyi mákjuk van, hogy 18 éves koruk alatt csak sittre vágják őket - és innen jön a nagy ötlet, hogy a minden bizonnyal még helyenként igencsak radioaktív bolygóra azokat a nyikhajokat hajigálják le, akik amúgy is a légzsilipben végeznék előbb-utóbb. Innentől (és ez nagyjából az első 5 perc, helló) két szálon futunk: a színészeket fent hagyták az űrállomáson (Henry Ian Cusick, Paige Turco, Isaiah Washington, Kelly Hu), a szép külsejű babákat (Eliza Taylor, Marie Avgeropoulos, Bobby Morley, Thomas McDonell, Devon Bostick) meg a Földön követjük tovább, ahol kétfejű szarvasok és gigantikus vízisiklók között igyekeznek túlélni.

A sztori egyik fele ugye Legyek ura a 100 kölyökkel, akik azon nyomban klikkesednek, és gyűlölködnek, aztán felderítenek és marhaságokat csinálnak - ez pl. nagyon tetszett, mert életszagú: egy 18 éves csaj nem fog előrelátóan körülnézni egy tó partján, hanem beugrik, a neki imponálni akaró srác meg leszarja, hogy a bokorból bármi, akármi is kiugorhat, és így tovább. A Földön persze nem vagyunk egyedül, volt aki túlélte a világégést, és odafent sem olyan fekete-fehér ez a fogyóban a készletek-helyzet.

Mondom, engem berántott a pilot, tuti folytatom, de senki ne az én anyámat szidja, ha a színészek teljesítménye láttán sírva fakad.