A nézők sírtak, hogy nincs elég zombi. Hogy nem elég ijesztő. Hogy a szereplők egy helyben topognak, ahelyett hogy mennének valahová. Hogy repetatív az egész. Hogy nem olyan, mint a képregény. Hogy mikor pusztul már el Karl. Meg Lori. Mindennek ellenére az első évadnak 7-8, a másodiknak 8-9, a harmadiknak 12, a mostaninak saccra 14 milliós átlagnézettsége van. Ez kurva sok ember, ma már network tévén is jelentős mennyiség (2001-ben top 30 se lett volna). És hogy mennyire jogos a magas nézettség, azt a TWD múlt vasárnap fényesen bizonyította. NAGYON SPOILERESEK LESZÜNK.

A negyedik évad második része, a börtönös balhé és menekülés után messze a legjobb, amit eddig a sorozatban az első évad óta láthattunk. A szétszóródó túlélők történetét persze be lehetett volna úgy is mutatni, mint a Trónok harcában, ahol ide-oda ugrálunk a helyszínek között, amivel semmi baj nincsen, még mielőtt, de nekem ez az egy epizód - egy csoport története szerkezet sokkal jobban bejön. Az utolsó két részre persze már szakítanak ezzel, és amennyire lehet, összerántják a bandát, legalábbis úgy tűnik az előzetesekből és így lenne logikus is, de az utóbbi 5 rész nagyon fasza volt. Az utolsó meg olyan brutális, amilyet nem is hittem, hogy a sorozat valaha meg meg lépni.

A képregényolvasók persze csak a vállukat vonogatták, ennél sokkal keményebb dolgok is történtek már a rajzolt TWD-ben, de két erőszakos gyermekhalál egy epizódban nem szokványos a tévésorozatok világában, ezt tán még a Trónok harca sem lépte meg, pedig ott úgy hullanak a karakterek, mint a közmondásos legyek. Carol, Lizzie és Mika sztorija szívszorító volt, és brutális, még akkor is, ha Lizzie végzetét az első jelenettől, sőt, a hárommal ezelőtti epizódtól fogva lehetett sejteni (akkor fojtotta meg kis híján Judith csecsemőt ugye). Carol szegény meg nem elég, hogy elvesztette a lányát a második évadban, most kénytelen volt fejbe lőni egy gyereket, mert szerencsétlen annyira elszakadt a valóságtól, hogy komoly veszélyt jelentett bárkire, aki mellette volt.

Lizzie megborulását az évad első felében már körbejártuk, a börtönben is rosszalkodott a kisállatok boncolgatásával és ő volt az, aki egerekkel etette a zombikat a kerítésnél, de én azt hittem, hogy majd egy gyáva, "menekülés közbe elesik, és elkapják a zombik" húzással írják ki a sorozatból, erre nem, szépen felépítették a karaktert, elvitték egy olyan pontra, ahonnan nem volt visszaút (leszúrta a saját húgát, hogy az zombiként jöjjön vissza) és a nézőt abba a borzalmasan kegyetlen, minden féle erkölcsi és társadalmi konvencióknak ellentmondó helyzetbe hozták, amikor egy gyermek halálát kívánta.

Az egyébként is zseniális drámát az utolsó jelenetben is tudták űberelni, akkor, amikor Carol bevallja Tyreese-nek, hogy ő volt az, aki megölte a csaját (és még egy embert), mert betegek voltak, és a börtönbe összezárt túlélők létét fenyegették. Egy tanulmány volt Melissa McBride arca és játéka, én teljesen elhittem neki minden szavát és mozdulatát - kár, hogy a többi színész kevés kivétellel nem képes ilyen érzelmen megjelenítésére, és igen, rád nézek Andrew Lincoln. A The Grove a sorozat egyik legjobb része volt, jegyezzük fel az írója nevét is, mert megérdemli: Scott Gimple, a sorozat executive producere és showrunnerje jegyzi.