Amikor először írtam a Megasztár 10 című új TV2-s produkcióról, így jellemeztem a szombat esti jelentkező műsort, még azelőtt persze, hogy egy képkockát láttam volna belőle:

A "különleges visszatekintő műsornak" aposztrofált hat, kétórás adásban tulajdonképpen összefoglalják a műsor egy-egy évadát, ezt kiegészítik friss beszélgetésekkel (hol tartasz most, Ibolya?) és kész is a meglehetősen költséghatékony szombat esti szórakoztatás. Lásd még: rókabőr, parasztvakítás.

Na, a tegnapi első adás után ideje némi hamut hinteni a fejemre, mert a TV2 nem abba az irányba vitte el a műsort, és nem is úgy, ahogy azt gondoltam, és kifejezetten szórakoztató két órát pakolt össze, amit csak helyenként tört meg az a fajta, párás szemmel előadott múltba révedés és giccses zenei alapra előadott zsebkendőmarkolászás, amitől azért valahol jogosan, előre rettegtem.

A Megasztárról sokan, sok helyen, sokszor leírták már, hogy korszakalkotó volt, meg az első igazi (tévés) zenés tehetségkutató itthon, mert az 1998.ban elindított Kifutót nem szokás annak tekinteni, pedig nagyon is az volt. Ha végignézzük az indulók listáját (Oláh Ibolya, Bella Levente, Kovács Áron, Dukai Regina, Erdőhegyi Brigitta, Szabó Leslie, Gáspár Laci, Dolhai Attila) vagy belegondolunk, hogy a nyertes Pély Barna lett, majd a névsort összevetjük az első Megasztár indulóival és zsűrijével (Oláh Ibolya, Szabó Leslie és Gáspár Laci döntős volt itt is, Pély Barna a zsűriben ült), sőt, a magyar popzene 2014-es helyzetével, akkor láthatjuk, hogy igenis fontos műsor volt ez is, de ne menjünk át régenmindenjobbozóba, mert akkor menten felemlegetem Bozsik Patrik Tears of the Dragon-előadását is, amivel szerintem simán nyernie kellett volna.

A Megasztár 2003 őszén, pontosabban november 11-én indult, és 2004 áprilisában ért véget, a csatornának pedig hozott egy olyan sikert, amire igen nagy szükségük volt, hiszen az RTL a Való Világ 2-vel úgy verte őket, mint a kétfenekű dobot. A Megasztár átlagosan 40 százalék fölötti közönségarányt tudott 18-49-ben, a döntőt a kereskedelmi korcsoportban 1,06 millió néző látta, az indulókért kis túlzással az egész ország szorított, mindenki tudta, ki az az Oláh Ibolya és Tóth Vera.

Az első évadra emlékező, kétórás műsorban a TV2 azt az utat választotta, hogy miközben végigmentünk az évad történésein, a főszereplőket odaültették a képernyő elé, és szépen végignézették velük a fellépéseket, hisztiket, vidám és sírós pillanatokat, és megmutatták azt, ahogy ezekre most reagálnak. Aranyos és természetes volt Tóth Vera rácsodálkozása a fellépő ruháira (Jézusom, mit adott rám Lakatos Márk!) vagy az őszinte kritikák, amiket saját magával szemben megfogalmazott (De hamis!), de a 10 évvel ezelőtti önmagával szembesített Oláh Ibolya folyamatos röhögését (Hű, de jól néztem ki!) is jó volt látni, bár közben bennem végig az motoszkált, hogy ebből a hangból sokkal többet ki lehetett volna hozni, ha más lett volna a hozzáállás de ezt most tényleg hagyjuk.

A zsűritagok is megszólaltak, ott volt Tilla is, és sajnos Gáspár Laci is (jobb lett volna Dér Henit beültetni, vagy akár valamelyik olyan döntőst, aki nem futott be értelmezhető karriert) aki megont járt egy nyilvános kanosszát valamelyik régi magánügye miatt és könnyekig hatódott saját magától, ahogy rettentő kék zakóban, rém rosszul énekel a tévében. Ez a giccses, negédes betét leültette a műsort, kár, mert a többi része érdekes volt, az meg különösen, hogy basszameg, olyan jó volt látni, milyen természetesen, nem a kamerának játsszva, nem a kertévék és a sajtó elvárásait kielégítve énekelt Oláh Ibolya, Tóth Vera vagy akár Galambos Dorina (aki itt haverkodott össze későbbi párjával a zsűritag Pély Barnával).

Ma már egyszerűen elképzelhetetlen, hogy egy olyan fazon, mint Tóth Vera tévés tehetségkutatót nyerjen. Ez óriási hiba, mert ha valóban arra mennének rá a tévék, hogy tehetséget és ne eladható portékát keressenek, akkor sok olyan énekes jelentkezne, aki pont azért nem teszi, mert ránéz a Csobot Adélokra és végigköveti a Szíj Melindák sorsát, majd inkább visszamegy kosarat fonni vagy műkörmöt építeni, és meg sem próbálja megmutatni mit tud.

Ezért (is) volt jó felidézni az első, még ártatlan évadot, és kifejezetten jó volt a műsor szerkesztése is, a már említett Gáspár-kesergőtől eltekintve. Azt a mai napig tartom, hogy ha nem cseszik el a hatodik évad castingját a kényszeres fiatalítással és Radics Gigivel (aki mellé ne tudtak egyetlen olyan hangot sem pakolni, aminek fikarcnyi esélye is lett volna a csaj ellen), akkor simán lehetett volna folytatni a formátumot. Ki tudja, ha az ősszel(?) jelentkező Rising Star nem jön be és a The Voice-ból sem lesz második kanyar, még a végén feltámasztják a Pop Idolt lekoppintó, első igazi magyar tehetségkutató-formátumot.

(Még valami a végére: ha lennének a TV2 honlapján normális képek az adásból, esetleg az előző Megasztár-évadokból, akkor nem kellene ilyen cseszlovák szarokkal kínlódni, mint a posztban, amiket a műsorból voltam kénytelen kilopni.)