Sosem voltam még standup comedyn, viszont imádom Russell Brandet, így amikor megláttam, hogy pont a Berlinale alatt lesz a Messiah Complex, egyértelmű volt, hogy akármi is lesz ez, látnom kell. Mivel a műsor megjelent DVD-n is, nem tudtam pontosan, hogy mégis mire készüljek, mennyire lesz spontán vagy előre megírt - esetleg németül feliratozzák majd? Abban reménykedtem, hogy a poénok megértésével nem lesz gondom, egyrészt Russell gyönyörű angol kiejtése, másrészt a kozmopolita tematika miatt. De felesleges volt minden aggodalom, a Messiah Complex elképesztően vicces, kellően undorító, de közben meg elgondolkodtató műsor, 100 perc sírva röhögés. 

De ki is az a Russell Brand? Egy angol komikus, aki több rádió- és tévéműsort vezetett, házigazdája volt az MTV több díjátadójának is, de a legtöbben bizonyára a Lepattintva című Judd Apatow filmből ismerik, ebben volt ő az a buta angol rocksztár, Aldous Snow, akivel lelépett Sarah Marshall. A karakter olyan népszerű lett, hogy saját filmet kapott Felhangolva címmel, Magyarországra persze nem hozták be, de érdemes bepótolni, ez is garantált sírva röhögés. Ja, és nem mellesleg ő Katy Perry exférje. A leghíresebb mostanában mégis akkor lett, amikor éppen a Messiah Complexet népszerűsítendő, meghívták egy amerikai reggeli műsorba, ő pedig kioktatta a vele udvariatlanul viselkedő, sík buta műsorvezetőket. És igen, Russell Brand egy gyönyörű, egyedülálló férfi, ahogyan a supporting act (azaz a felszopó) is megjegyezte: egy Russell Brand fellépésen mindig sokkal több csinos nő van, akik direkt kicsípik magukat a különleges alkalomra. (Néhány random nő ezek közül itt)

Ja igen, mert volt előzenekar is. Mivel a standup comedy világát maximum az Apatow-filmekből ismerem, ez némiképp meglepett. Egy nagydumás afroamerikai húsz percen át tolta a slam poetrybe oltott poénokat, amire én nem vagyok különösképpen vevő, de nem volt bántóan rossz. Most utólag megnéztem, Greg Sekweyama a csávó neve, és már a BBC-s rádióműsorban is ugyanezeket a verseket nyomta Mister Gee néven, itt meg lehet hallgatni egy művét. Biztos van, akinek ez is tetszik, én nem bántam, amikor végetért, ám ekkor húsz perc szünet következett. Szóval mindenki jegyezze meg: simán lehet negyven percet büfézni, Russell Brand nem kezd pontosan!!!

Viszont amikor belecsapott, az egyszerre volt szuperszimpatikus és rettenetesen ijesztő, besétált ugyanis a közönség soraiba és a nézőket inzultálta. Ekkor még simán fennállt a veszélye, hogy az egész este ilyen kis viccelődésből fog állni, de valójában csak annyiról volt szó, hogy helyi morzsákat szedett fel, amiket később beépített a műsor állandó részébe. Így nem lesznek egyformák a fellépések sem, és tök spontánnak tűnik az előadása is. (Itt egy részlet egy ilyen közönséggel viccelődésből) Óriási szerencséje volt, egy Stefan nevű őrült német és két furasapkás hippi örömmel csinált hülyét magából, ha tényleg nem beépített emberek voltak, akkor még annál is jobban tetszett a műsor, mint amennyire most rajongok érte.

A színpadon előadott klasszikus stand-up nagyrészt a saját alázásából állt, különböző vicces médiamegjelenéseit elemezte, mint például, amikor

• meghalt síbalesetben
• Justin Biebernek heroinozást javasolt
• a parlamentben kampányolt a drog kriminalizálása ellen

Már ez a rész is rettenetesen szórakoztató volt, és a java még hátravolt. Négy figurát elemzett annak alapján, hogy mennyire hasonlítanak rá, és mennyire ellentmondásos figurák ők maguk is. 

• Gandhi
• Che Guevara
• Malcolm X
• Jézus

Talán már ebből is látszik, hogy a show kifejezetten szellemes és tartalmas volt, amiben a seggből szájba poénok ugyanúgy elfértek, mint a brechti színház, vagy Einstein relativitáselmélete. Most ezt nem úgy kell elképzelni, hogy ott okoskodott, mi meg áhítattal hallgattuk, hanem ordítós, sokszor gusztustalan poénokba csomagolva magyarázta a hülyeségeit egy egyáltalán nem hülye ember. Kiemelhetnék részleteket, de az mind-mind szpoiler lenne, és már csak azért sem lenne értelme, mert Brand néhol zavaros, de még így is vállalható érvelése nagyon szép rendszerbe áll össze. Röviden: a kultúrának hősök kellenek. És nyilván az a végkövetkeztetés, hogy pont olyan mint Russell Brand, aki egyszerre egyesíti magában ennek a négy figurának az összes jó és rossz tulajdonságait. A végére már ezer százalékon pörgő show közönsége tulajdonképpen egyet is értett ezzel, de azért gyorsan tisztázzuk: Russell Brand nem való mindenkinek, iszonyatosan harsány és tömény jelenség, könnyen lehetne alpárinak, közönségesnek és mesterkéltnek tartani a humorát. Engem az Admiralpalastban kilóra megvett, még ha volt is néha olyan érzésem, hogy jót tenne egy kis szünet, ugyanis a végére már teljesen berekedtem az ordítva röhögéstől.

Russell Brand március 19-én és 20-án lép fel Bécsben, 53 euró a legolcsóbb jegy.