Kezdjük a jóval: a The Assest című ABC-minisorozatban bemutatott, hírszerzéssel összefüggésbe hozható jelenetek és az azokban bemutatott módszerek nagy részben hitelesek. Ezt nem én mondom, hanem az a Sandy Grimes ex-ügynöknő, akiről a sorozat kvázi szól, és aki az alapjául szolgáló tényregényt írta. Ha viszont a kémkedés ennyire lassú és unalmas, akkor nem szabadna tévére vinni. Spoileresen folytatjuk.

A sorozat a nyolcvanas években játszódik, illetve akkor kezdődik (pontosabban 1985-ben), és arról a hajszáról (na jó, eufemizálunk, lassú, alapos nyomozásról) szól, amit a CIA egy tégla után folytatott (1995-ben sittelték le). A csávót Aldrich Ames-nek hívták, és a főszereplő Grimes ügynök kollégája volt, sőt, két asztalra ült tőle Langely-ben. Hogy Ames miért állt be a sarlókalapács árnyékába, a pilotból nem derült ki, de majd biztos ki fog - aki nem akarja kivárni, elárulom: pénzért. A palit nem érdekelte semmi más, csak a lovetta, amiért cserébe kurva sok, Szovjetunióban dolgozó ügynököt árult el.

Ez eddig nem volt spoiler mellesleg, mert a The Assets azzal indul, hogy Ames bemegy a ruszki követségre, hogy hoztam infót, tessen hívni a rezidens hírszerzőt, szóval elég nehéz lenne nem tudni, ki a főgonosz a sorozatban. A mini baja az, hogy amellett, hogy Paul Rhys tényleg hasonlít Ames-re, nem sok minden van benne, ami a tévé elé szögezi az embert. A pilot egy órájában nagyjából annyi történik, hogy lebukik pár, az amerikaiaknak dolgozó szovjet kém, és a CIA rájön, hogy valami bűzlik Dániában - ez nettó tíz percben elmondható, ehelyett kapunk némi hátteret a főszereplő ügynöknő magánéletéről, flashbackeket arról, hogy szervezett be egy szovjet csávót, és kicsit megmutatják nekünk a nyolcvanas éveket is. Egyszerűen nem történik semmi, ami érdekelhetné az embert, nincs feszültség, izgalom, a szereplők csak ülnek az íróasztal mellett, és beszélgetnek. 

A Litvániában forgatott sorozat hangulata annak ellenére nem jön át, hogy a környezet stimmel, lepukkant szocreál épületekkel tele van minden külső felvétel, és simán Moszkvát látjuk a kémlebuktatásos történetszálban. A legnagyobb baj a főszereplő Jodie Whittakerrel van, aki a Broadchurch-ben nagyon szerettünk, de itt nem hiteles és őszinte, hiába erőltet magára elfogadható amerikai akcentust. Valahogy nem érzem a nőben azt az eltökéltséget, amiről Grimes állítólag legendás volt, kicsit sótlan, színtelen, unalmas a karakter és sajnos a színésznő is.

Arra azárt rohadt kíváncsi vagyok, hogyan fogják ezt a sztorit úgy elhúzni nyolc részre, hogy ne röhögjük ki a CIA-t, hiszen Ames az éves 60 000 dolláros bevallott fizetése mellett havi 30 000 dollárt költött, és Jaguárral járt munkába, valakinek csak fel kellett volna figyelnie erre, nem? A The Assets példát vehetne a The Americans-ről, hogyan kell feszült kémsorozatot forgatni, de hát ugye az kábelen megy (FX), a The Assets meg network tévén, színtelenül, szagtalanul, öregesen, unalmasan.