Vendégszerzőnk Londonban interjúzott az Aranyláz Alaszkában egyik szereplőjével.

A 19 éves Parker Schnabel korához képest annyira komoly, hogy az interjú elején meg is lepődöm, ugyanis nem veszi a lapot, amikor poénkodni akarok. Persze én vagyok az utolsó délután 5-kor, így gondolom, már eléggé unhatja megint meghallgatni ugyanazokat a kérdéséket, persze próbálok érdekesnek lenni azért. Aki figyelemmel követi a Discovery-n az Aranyláz Alaszkában (Gold Rush) című műsort, az tudja, hogy Parker aranyásó és a legfiatalabb a műsorban. A január 9-én, 20:00-tól kezdődő 4. szériában, Klondike-ban teszi próbára magát.

Első hallásra meghökkentő persze, hogy 19 évesen komoly aranyásó, de mielőtt azt gondolnánk, hogy ez egy különleges dolog, igazából nem. Ugyanis, ahol Parkert felnőtt - Alaszkában, egy Haines nevű kisvárosban - , ott a gyerekeknek ez nem annyira egzotikus, mint nekünk, ahogy mondta sok gyereket beszippant a téma, kérdés az, hogy lesz-e folytatás. Persze, az sem baj, ha a nagypapánknak van egy aranybányája és ott lézenghetünk, amikor nincs iskola. Parker elég korán, 5 évesen kezdte a lábatlankodást a nagyapja mellett, és ahogy mondta nem is emlékszik arra pontosan, hogy mikor talált először aranyat és mit érzett közben.

Mindenesetre a nagypapa és a bányája indította el Parkert az úton, amin most is jár és semmi kedve másként csinálni. Így például nem folytatta az iskolát sem, sőt az erre szánt pénzt költi az aranyásásra, szülei beleegyezésével. Persze, amikor megkérdezem, hogy jó, most van ez műsor - amit nagyon élvez amúgy -, de meddig lehet ezt csinálni? Parker erre közli egész egyszerűen, hogy fogalma sincsen. Amit most csinál, azt szereti, örül annak, hogy rátalált erre, de nem gondolkozik ennél tovább. Nyilván fontos a pénz is, mert a Discovery Channel csatorna csak dokumentál, vagyis minden költséget Parker áll, ami az aranyásáshoz szükséges.

Az aranyásás, vagyis az "aranyvárás" sok mindenre megtanít, ebből kettőt emelt ki Parker: türelem és kitartás. Az aranyásás úgy kezdődik, hogy kitaláljuk, hol akarunk aranyat találni, és azt is kitaláljuk milyen eszközökkel. Amikor ez megvan, jön a legnehezebb rész: össze kell rakni a csapatunkat. Parker szerint amúgy ez a legkritikusabb, de azt elismeri, hogy 19 évesen főnököt játszani, vagyis inkább nem játszani, nem könnyű. De mivel "én fizetek, én vagyok a főnök, és aki ezt nem fogadja el, az mehet, itt nincs helye érzelmeknek", elég egyértelműek a játékszabályok.

A romantikához sok köze nincsen, ez lényegében arról szól, hogy jó helyen ássunk le és megfelelően elmozgassuk a földet. Mondhatni unalmas és egyhangú, de mindig ott van az izgalom, hogy lesz-e arany. Kicsit olyan, mint a horgászás, mondta Parker. Szabadidejében olyan mint, egy mindennapi alaszkai fiatal. 4 éves korában kedzett járni az apukájával vadászni, és minden hóval kapcsolatos sportot szeret. Külföldön most járt először.