Egyre inkább úgy érzem, hogy a websorozat, ahogy az elmúlt tíz évben gondoltunk rá, igazából sosem fog elterjedni. Emlékeztetőül: a websorozat az az 5-20 perces epizódokból álló műfaj, amivel egyrészt a profi tévék próbálták megúszni, hogy igazi részeket kelljen felpakolniuk az internetre, másrészt viszont egy csomó félprofi, sőt amatőr kezdeményezés is készült, mivel a befuccsolt, félkész tévés ötletekből is gyakran websorozat lett. Aztán megjelentek a youtuberek, és kiderült, nem is annyira érdekes a hibrid tartalom – ráadásul közben az igazi tévésorozatok is elkezdtek felkerülni az internetre, mármint legálisan is. Ezzel együtt volt az elmúlt néhány évben egy pár érdekes próbálkozás, ami egészen vállalható okból született, és még nézhető is. Itt van öt.

Az ötlet, ami azért lett websorozat, mert nincs az a programigazgató, aki igent mondott volna volna rá:
Doctor Horrible’s Sing-Along Blog (2008)

Ráadásul a 2008-as írósztrájk alatt készült. Azért sokszor látszik rajta a tévés hatás, például elég hosszúak a részek, összeadva pont 40 perc a játékidő. Joss Whedon persze egyébként is szeret tévés tabukat döntögetni, de itt tényleg elengedte magát. A szokásos websorozatos kezdéssel indul: a kamerába beszélő főszereplő ül a sufniban, majd elkezdődik egy musical, egy szuperhőstörténet, egy szerelmi szál, és végül egy eddigre már persze teljesen komolyanvehetetlen dráma. Mondtam már, hogy Neil Patrick Harris és Felicia Day (meg Nathan Fillion) a főszereplők? És hogy miután megnéztem, napokig ennek a zenéjét hallgattam? És hogy a nyitószám címe az, hogy "My Freeze Ray"?

Filmesek homokozója:
Hodor Aura nyilvánvaló titkai (magyar, 2011)

Van aztán az a websorozat is, ami valószínűleg nem is azért készült, hogy bárki megnézze, hanem csak egy csapat tehetséges filmkészítő próbálgatja benne saját magát. Na a Hodor Aura nyilvánvaló titkait egyáltalán nem színinövendékek készítették (Pater Sparrow, azaz Verebes Zoltánt, az 1 című fura film készítőjét, illetve hirtelen még Szabó Simont ismertem fel). Annyiban viszont mégis ide tartozik, hogy az egész egy technikai gyakorlat, amiben olyan fantasztikusan valósítanak meg egy nagyon is jól ismert hangulatot (fekete-fehér pszichedelikus thriller), hogy első látásra még a legnagyobb klisé is eredetinek tűnik. Történet semmi (oké, biztos van olyan aki, azt mondja, hogy a téma a szürrealizmus), de tényleg egészen elképesztően gyönyörű, ráadásul itt készült Magyarországon. Három rész jelent meg még 2011 karácsonyán, egyenként 5-6 percesek.

Az erősen barkácsolás alatt álló pilotprojekt:
The Confession (A Gyónás, 2011)

Aztán ott van az a websorozat, amiről rögtön nyilvánvaló, hogy az ötletnek még bőven lett volna hová fejlődnie, valamiért mégis megcsinálták a bétaváltozatot. Ilyesmi például a Gyónás (amit az Indexen is meg lehet nézni, yay!), ebben egy bérgyilkos ül be a paphoz. A tökéletesen érdektelen első két rész után ügyesen megfordul a helyzetet, a 10. részre pedig már egyáltalán nem is róla, hanem a gyóntatóról szól az egész.

Egyszer talán lehet belőle egy kábeles sorozat, de most még eléggé úgy látszik, nincs ez a koncepció annyira kidolgozva, hogy bárkit lekössön 40 percen keresztül, és igazából nincs is olyan önálló gondolata a készítőknek, ami több évadon keresztül eltartana 40, vagy akár csak 25 percig. Vagy akár csak egyetlen évadon keresztül – a mostani formában viszont pont annyira továbbgondolható, hogy lefekvés előtt egyszer szórakoztató legyen. 

Kiefer Sutherland és John Hurt a két szereplő, talán a harmadik résztől érdemes elkezdeni? 10 rész készült, egyenként 5-6 percesek.

Websorozat, mert in-ter-ak-tív:
Chili vagy Mango (magyar, 2013)

Aztán ott van az a websorozat, ami megpróbál valamit kezdeni azzal, hogy nem tévében van. Az egyik automatikus válasz, hogy akkor legyen interaktív a történet. Ilyenből van egy csomó a  Youtube-on, de néhány hete elkészült a magyar változat is, az a címe, hogy Chili vagy Mango, itt írtunk róla korábban.

Sajnos alapvetően két dolgot is elrontottak benne. Valamiért a készítőknek nem volt elég a Youtube annotálórendszere, és inkább egy saját mobilappban oldották meg a kattintgatást (iOS, Android), úgyhogy ha valaki bele szeretne nézni, kezdheti az egészet az installálással. Ráadásul abban a klasszikus dzsentriközegben helyezték el az egészet, amelynek a tagjai például az Orfeum mulatóba járnak.

Ami tényleg weben a legjobb:
Between Two Ferns with Zach Galifianakis (2008 –)

Végül azért készült olyan websorozat is, ami tényleg nem valamilyen tévés műfajt próbált netre ültetni, inkább csak simán jóláll neki, hogy egy rész nagyjából négy perc, és akkor jön új epizód, amikor elkészül. Ilyen például a Between Two Ferns with Zach Galifianakis (igen, ő a Másnaposokból a szakállas figura), amiben egy elképesztően felkészületlen riporter kérdezget A-listás vendégeket (Michael Cera, Natalie Portman, Jennifer Aniston), akik folyamatosan megsértődnek és zavarba jönnek. Két darab lehasznált szobanövény a díszlet, és az adás közepén általában az extra hatás kedvéért megjelenik az aktuális szponzor nagyon béna hirdetése.

Legnagyobb erénye, hogy annak ellenére is elképesztő szórakoztató, hogy nyilvánvalóan megrendezett az egész, és egyébként is ugyanazt az awkward-hullámot lovagolja meg, amiből azért valószínűleg bőven elég volt kilenc évadnyi Office (és Steve Carrell teljes életműve).

+1: A websorozat, ami valójában sima tévé, csak interneten
House of Cards (2013)

Ez igazából minden létező szempont (produkciós költség, színészek, fényképezés, hossz, történet) szerint egy rendes tévésorozat, amit történetesen nem tévében, hanem az interneten mutattak be, és egy amerikai képviselőről szól, akinek az elnök megígérte, hogy külügyminiszter lesz, de aztán mégsem. A Netflix rendelte be az első évadot, tehát beembeddelni sem tudjuk, mert csak az előfizetők láthatják. Azért említjük meg mégis, mert a kritikusok teljesen odavoltak érte (mondjuk Kevin Spacey játssza a főszerepet, szóval nem csoda), és egyre inkább úgy tűnik, a félig amatőr, félig profi websorozatok helyett az ilyesmivel települ majd át a tévé az internetre. A rövid, néhányperces klipek pedig megmaradnak a youtube-ozóknak.

Korábbi cikkeink a websorozatokról

Vetkőzés az extra fapados websorozatban

Füvet áruló tinilányok a websorozatokban