Bevallom őszintén, magam is meglepődtem, hogy volt egy-két olyan szegmense a TV2 zenés műsorának, ami nem pusztán tetszett, de el is szórakoztatott pár másodperc erejéig, amíg rá nem jöttem, hogy mit is nézek. Egyértelmű, hogy nem én vagyok a célközönség, és nem is a szívem csücske az ilyen nőt férfivá, a férfit nővé maszkírozós show, még akkor sem, ha a vártnál profibb köntösbe van bújtatva az egész. Arról nem is beszélve, hogy ezt 10-12 hétig húzni elég merész vállalkozás, mert egy idő után elveszti élvezeti értékét a magassarkúban botladozó férfiak látványa. És ennek tetejében még mindig túl hosszú az adás. Nettó két óra ebből, egy lazább emberkínzással is felérhet, hiába tépi meg a Madonnának öltözött Szandi az instant Lady Gagává avanzsált Varga Viktort.

A Sztárban Sztár sokat akar mutatni, sokat akar markolni, nagyon akar szórakoztatni és nagyon akar sok minden lenni. Az első adástól a mostaniig nem is hajlandó ezekből engedni. Ez a megalomán attitűd a műsorvezetésben és zsűrizésben is megjelenik. A fellépő sztárokat nem számolom ide, mert ennyi színes egyéniség szerepeltetése teljesen indokolt egy ilyen műsor esetében. A zsűritagok (Majka, Liptai Claudia, Hajós András, Lakatos Márk) egymásra licitálva próbálnak minél többet képernyőn lenni, amire még a feszengve tipródó, penészes poénlabdákkat bedobáló Friderikusz is rátelepszik.

Itt mindenből rengeteg van. Nem is spóroltak a fénnyel, a sminkkel, a sztárokkal, de még nézők lerántásával sem. Egy hétig – most a szünet miatt két hétig – lehet agyba főbe sms-szavazni, hogy kik bohóckodjanak még a tévé képernyőjén. Persze, valamiből ki kell dellázni ezt a sok ismert figurát, de „a kevesebb néha több” elvet nézve a négytagú zsűrit díszletestül ki lehetne vágni a kukába, mert az ő kényszeres pofázatuk helyett, akár a műsorvezető is csipkelődhetne az előadókkal és kérdezhetne húsbavágóan fontos dolgokat, hogy Mick Jaggerként mennyivel egyszerűbb a kotlós tyúk mozgás, teszem azt.

De mivel profin meg van csinálva, az ének kellően ki van segítve némi playbackkel, hogy a hamis hangok ne vigyék el színpadi produkciót, vagyis a lényeget, ezért igazából szó nem érheti a TV2 műsorát, csak még a tempón kéne faragni, meg Friderikuszról kéne lehámozni a kamerába komolyan megmondós riporteri manírt, hisz csinált ő már Meglepő és mulatságost, azt az időt tessék visszahozni. Ha a Sztárban Sztár 1,5 órás lenne, akkor még én is bekucorodnék nagyanyám mellé egy csésze kakaóval, hogy közösen kacarásszunk Puskás Peti kis vicces mozgásán, és heves vita közepette megszakértsük a produkciókat. De így egyelőre hiába a bulvárcímlapos showelem, hogy Bereczki Zoltán szájon nyalja Liptai Claudiát, az én életemből nem szipkáz el 2,5 órát a Sztárban Sztár.