Ül egy pali egy kanapén, és rém vicces tájszólással arról győzködi az embert, hogy a fizika lehet érdekes. Nekem, aki kegyelemkettessel abszolváltam az összes olyan tanévet, amiben volt fizikaoktatás (régen volt, mittudomén hány ilyen volt), és csak annak köszönhettem, hogy nem kellett pótvizsgáznom, hogy a tanáraim inkább onanizáltak volna egy sajtreszelővel, mint hogy velem töltsék jól megérdemelt nyári szabadságukat. Ezért nem hibáztatom őket. A Brutális fizika című Spektrum műsor, amiben Vályi István kollégám, a Totalcar újságírója a műsorvezető, viszont nemcsak a sík hülyéknek szól, hanem azoknak is, akik a fizikát rettentő érdekesnek tartják. 

A műsor kicsit megidézi Öveges profeszor klasszikus műsorát, hozzátesz egy rész Jackasst és egy kis Mythbusters-t, szóval semmi olyan nem mutat, amitől korszakalkotónak vagy innovatívnak lehetne nevezni, de nem is ez a szándéka, hanem az, hogy alapvető fizikai törvényszerűségeket és szabályokat az emberekhez közel vigyen, közérthető, vicces formában. Vályi hozza a kétkedő, vicces, nagyszájú figurát, aki persze nem olyan hülye a dolgokhoz, mint néha tettetik (autós újságíróként legalább az alapokkal tisztában kell lennie), és a műsor legtöbbször akkor bicsaklik meg, amikor az előre megírt (szar) szöveget kell felolvasnia, láthatóan feszengve, hiteltelenül.

Vályi párja, a komolyságot és szakmai hitelt biztosító Härtlein Károly éve óta csinálja azt, amit a műsorban, azaz a fizikát érdekessé teszi, mindezt olyan kísérletekkel amikre a BME-n végzett kollégáim mind csak párás szemmel tudnak visszaemlékezni. Az első két epizódban látottak alapján viszont a páros nem mindig működik. Vályi az első részben feszengett, és nem érezte jól magát a szerepben (a másodikban már jóval felszabadultabbnak tűnt), Härtlein pedig kicsit darabos volt, túlságosan is belemerevedett a demonstráló fizikus szerepébe. És még ez sem lenne nagy gond, ha a műsor feszes, ritmusos lenne, de nem az.

A második adásban például két dolgot demonstrálnak, az erőkart és azt, hogyan működik egy középkori hajítógép (trebuchet), amihez józan ésszel is elég lenne 20 perc, teszem azt megmutatom a képletet, kapunk valami elvont példát, utána egy emberközelit, majd jöhet a konklúzió a kiváló grafikájú inzerteken. Ezzel szemben egy hosszas magyarázatot követően jutunk csak el odáig, hogy egy artistalányt behozzanak egy bazinagy libikókához, de legalább az ehhez szükséges gerendát Vályival fűrészeltették el, aki ezt láthatóan élvezte is.

A másik, nagyobb volumenű kísérlet bemutatásánál jött ki leginkább az, hogy a műsor vágásánál nem voltak kelőképpen szívtelenek a készítők és beleszerelmesedtek abba, hogy egy bazinagy vas szerkezetből a parittya-elvet meg mittudoménmit alkalmazva mindenféle tárgyakat lőnek ki. Itt legalább egy 15 perces blokkot ki kellett volna szedni a műsorból, a felesleges viccelődés és öncélú poénok helyett simán megmutatni egy rosszul, egy közepesen és egy nagyon jól sikerült kísérletet, lehetőleg úgy, olyan kameraállásból, amiből látszik is. És itt érkeztünk el ahhoz a ponthoz, ahol nagyon átverve éreztem magam a műsorban. A nagy hajítógépből elszálló tárgyak közül ugyanis tán ha egyet követtünk végig, a többinél vagy azt láttuk, ahogy fellendül a kar, hol azt, ahogy a lövedék földet ér.

A vágási hibák, és az, hogy nem mindig mutatják meg azt, amiről beszélnek, rontanak az élményen, ami pedig alapvetően pozitív lenne. A lassított felvételben mutatott kísérletek, a műsorvezetők őszinte öröme egy-egy jól sikerült demonstráció után és nem mellesleg az, hogy még én, a fizika ellen beoltott lúzer is megérti, mi történik a képernyőn, a műsort érdekessé és szórakoztatóvá teszi. Nekem nem hiányzik belőle a Mythbusters büdzséje, nem az kell, hogy szuperlassított felvételen lássam Lukács Laci gitárhúrjainak rezgését. Egy határozottabb vágó kellene, feszesebbre húzott adásmenet és olyan kísérletek, amiket az elejétől a végéig látok.

Brutális fizika, Spektrum, szombatonként 16:00-tól.

Disclaimer: ha nem lett volna világos, Vályi Pista itt ül tőlem hat méterre a szerkesztőségben. Ettől még simán tudom elfogultság nélkül nézni a teljesítményét.