Tavalyi guilty pleasure-sorozatunk, a csuklyás íjászról szóló Arrow úgy kezdte az évadot, ahogy egy másodikat kell: a becsatlakozó nézőket néhol kissé döcögős (jé, magát meg nem lefokozták?) dialógusokkal megfogva, a naprakészeket egy újabb történetszál és szigetes titok behozásával, a képregényeket ismerőket meg egy olyan, új karakterrel, akit jól ismerhetnek. Én bezzeg soha nem hallottam a nőről eddig, így nem volt túl nagy flash a megjelenése, de sebaj, így is simán élveztem a 2x01-et, mert Stephen Amell továbbra is a leghitelesebb szuperhős a tévében, a mellékszereplők nem csak kelléknek vannak az epizódokban, van karakterfejlődés és értelmezhető konfliktusok, szóval minden pont olyan frankó, mint volt, még vagy öt évadot simán el tudnék nézegetni belőle.