A Viasat3 párkeresős reality-jének annyi köze van a szinglis, társkereső oldalakon scrollozó valósághoz, mint a vak komondornak a nyolc napon túl gyógyuló hámsérülésekhez. A Szerelem a láthatáronban négy, alig celeb csaj szeretné meglelni az igazit, de egyelőre csak a Skype videóikonjára találtak rá.

Az izraeli formátum alapján készült műsorral már megint az „alapján” a baj, vagyis, hogy a magyarok már megint okosabbak akartak lenni, mint a licenszet sikerre vivő cég. A pszichológus-mediátor szerepet egy lelkizéshez mit sem értő rádiós műsorvezetőre bízták (Garami Gábor), és ezzel máris kihúztak egy izgalmi faktort.

A szerelemre váró lányok, asszonyok közül csak az egyik (Fehér Adrienn) felel meg annak a feltételnek, hogy nagy csalódáson esett át, és ezért nem talál párt (kiderült, hogy exférjének volt egy másik családja is Bulgáriában – de erről persze csak a bulvárlapokból tudhatunk, hiszen a műsorban egy szó sem esik erről a durva sztoriról), a többiek szimplán szinglik, sőt, Bencsik Tamara konkrétan még kapcsolatban is van a műsor elején.

Így aztán nehéz is lenne követni a receptet, ami arról szólna, hogy összetört és ezért magukba fordult nőket akarnak kiszakítani kudarcos ismerkedési kísérleteikből, és ezért különböző bonyolult és váratlan helyzetekbe taszítják őket, amiket aztán pszichológus segítségével beszélhetnek át egy szebb és társasabb jövő érdekében.

De ami a magyar nézők orra elé került, az már megint egy alaposan kiherélt, vagy ahogyan a gyártók szeretik hangoztatni „magyarosított” verzió - bár nem teljesen értem, hogy a Viasat szerint miért csak ennyi jár nekünk. De nézzük konkrétan, hogy mi is az, ami maradt.

Van négy párkereső nő, a volt-Megasztáros Tamara, a volt Címlaplány Alexa, a volt Romantic énekes Zsuzsi, és a jelenleg is színésznő Adrienn, és van egy segítőjük, aki szalagon, akarom mondani e-mailben szállítja nekik a potenciális hímeket, ő Gábor. Ők öten minden nap beszélnek, megnézik egymás randijainak kellemetlen perceit, olyan elmés tanácsokat adnak egymásnak, minthogy mindig legyen nálad gumi, meg kapd fel a vérvörös ruhádat, sőt, ráadásként még együtt is buliznak.

De nem ám az életben: egy stúdióban, egy étteremben vagy valamelyikük lakásán, nem, nem, az már túl költséges lenne, a kapcsolatot Skype-on keresztül tartják, amitől annyira, de annyira fiatalos és trendi lesz a műsor, hogy csak na. Na meg körülbelül ennyire életszagú is. De lendüljünk túl a webkamera előtti virtuális koccintáson, mert ez az eredeti verzióban is így van sajnos, és ráadásul van ennél nagyobb baj is.

A legnagyobbat hibát - ahogy az már csak lenni szokott  - természetesen megint a castingnál követték el. Ahhoz, hogy egy ilyen műsor nézhető legyen, izgalmas karakterek kellenek, vagy legalábbis megdöbbentőek. De annak az alapvetésnek, hogy „ha nincs Brad Pittünk, jó lesz Delhusa Gjoni is”, a Viasat nem tudott megfelelni. Négy párkereső nője között ugyanis sem felkavaróan szépek vagy okosak, sem pedig büntetően csúnyák és ostobák nincsenek.

Az életben elért teljesítményük alapján a harmadrangú celebek közé tartoznak, akikre a bulvárlapok újságírói jó, ha félévente rácsörögnek, hogy nem tört-e el a hörcsögük lába. A magánéletük pedig még ennyire sem érdekes, vagy élik a fiatalok bulizós életét, vagy a kutyusukkal beszélik meg a bevásárló listát, vagy a gyerekeikért mennek a zongoraórára. Sehol egy dráma, sehol egy gipszelésre váró szív.

De legalább a számukra leszállított férfiak is pont ugyanennyire hétköznapiak, sok rém sportos testalkatú, ötszáz szavas szókincsű pasi, akik persze Alexával és Tamarával együtt szívesen szabadulnak meg a felesleges ruháiktól, hogy az első randin kajakozzanak a Dunán vagy röplabdázzanak a strandon. Na meg jó néhány macsós/érzelgős, negyvenes lúzer, akik előszeretettel járnak vadasparkba meg boros pincékbe ismerkedni. Ne legyenek kétségeink, ezeket az egyedeket szintén castingolták, és szépen meg is írták előre a dumájukat.

A baj csak az, hogy mindez át is üt a képernyőn, egy percre sem hihető el az a jelenet: - amikor Tamara a kamerák kereszttüzében megy el szakítani a pasijával, és az meg sem kérdezi, hogy mit keres itt ez a sok tévés; - amikor Zsuzsit faképnél hagyja Erneszt a kávézóban, de nem azért, mert 10 centiről veszik a fejét, hanem, mert hirtelen felhívják; - amikor Alexa szó szerint vakrandizni megy a Láthatatlan kiállításra, ahol azonnal le is tapizza a partnere, és így tovább, és így tovább.

Sajnos a Szerelem a láthatáron maximum azoknak lehet érdekes, akik vadásznak az ilyen átlátszó bénázásokra, na meg azoknak, akik kíváncsian várják, hogy mit tudnak még kitalálni a szerkesztők annak érdekében, hogy minden adásban legyen egy fürdőruhás jelenet. De a célközönségbe tartozó társkereső szinglik talán még akkor is hamarabb találnak párt, ha elmennek egy kormány által szervezett ismerkedési estre, mintha a Viasattól akarnak ellesni trükköket.