Mióta a Született feleségek visszahozta a szappanopera műfaját az amerikai főműsoridőbe, minden csatorna, de főleg az ABC, igyekszik a sikert receptesíteni, és rátalélni a méltó utódra. Aztán bebuknak vele, és jó, ha a trónkövetelők egy fél évadot megélnek a tévében (érdekes, de pont az a Devious Maids nem kellett az ABC-nek, amit Marc Cherry, a Született feleségek alkotója készített, és ami azóta a Lifetime nevű adón ketyeg vígan), és pont ez a sors vár a vasárnap botrányosan alacsony (1,7-es rating) bemutatkozó Betrayalre is.

A sorozat egy szövevényesnek szánt bűnügyi-szerelmi történet, amiben egy chicagói oligarcha gyilkossággal vádolt fogyatékos fiát védő ügyvéd pont az ügyben a vádat képviselő ügyész feleségét pocsíkolja meg, és ez drámai feszültséget okoz valahol, valakiben, de hogy nem a színészekben és/vagy a nézőben, az tuti. Előbbiek olyan faarccal csinálják végig a szexjeleneteket is, mintha éppen egy kiló brokkolit vennének a piacon, utóbbiak meg ekkorra (a kúrás kb a 35. percben jön) már régen alszanak, mert egyik karakter sem tudta felkelteni az érdeklődésüket.

Nem érdekli őket, hogy mi lesz a csajjal, akit a Boss című sorozatban már eleve láttak egy szál pinában, és leszarják, hogy a nő azért dug az ügyvéddel, mert a nő férje a belát is kidolgozza (persze majd ő is félrelép, már ha eljutunk addig a vetítésben), James Cromwell személye pedig (akit jelen esetben tényleg csak azért tettek a sorozatba, hogy legyen legalább egy olyan név, aki miatt esetleg megnézi valaki a szériát) nem elég ahhoz, hogy leüljünk a tévé elé, mert a többi színész minősíthetetlen, a pilot képi világa csúnya és lassú, szóval semmi olyasmit nem tudunk mondani, ami miatt érdemes lenne belevágni.