Adam F. Goldberg a nyolcvanas években nőtt fel, akkor volt kisgyerek és akkor kapott egy kamerát valamelyik meggondolatlan rokontól, hogy aztán az egyébként is idegbeteg családja agyára menjen vele, pontosabban azzal, hogy minden fontos eseményt kényszeresen megörökített. Fast forward 2013-ra: Adam F. Goldberg The Goldbergs címmel készített egy sitcomot az ABC-nek, ami arról szól, hogyan örökítette meg családja hétköznapjait a nyolcvanas években.
Ha valaki örök nosztalgiát érez a harminc évvel ezelőtt divatos hajviseletekért, divatért, autókért és popkult jelenségekért, most biztos csillogó szemmel nyúl az egér után, és kezdi letölteni a sorozat pilotját, de egy dologra azért oda kell figyelnie: az amerikai nyolcvanas éveknek semmi köze nem volt a hazaihoz. Középkorú amerikaiként biztos élvezetes a sorozat a harsány családdal és rombuszmintás pulóverekkel, de nekem, magyar nézőnek nem sokat mond a dolog, legfeljebb annyit, hogy a nyolcvanas éve amerikai filmjeiben látható tárgyakat és frizurákat idézi fel bennem, szóval érzelmi síkon nem tudok kötődni hozzá.
Más síkon meg azért nem, mert a poénok nem ülnek igazán, a karakterek nem túl érdekesek, a szituációk, amiket prezentálnak (a kocsikulcsra vágyó, de medált kapó tinifiú, a segítségére siető fiatalos nagyapa, a gatyáját már az előszobában levető fater) se nem újak, se nem viccesek, csak vannak, lógnak a levegőben, mintha egy család házi videóit néznénk a szomszédtól elkunyerált videómagnón, pedig ezzel az erővel az Amerikai ninja- vagy a Rambo 2-kazettát is betehetnénk. Nem fogjuk nézni, mert minek.
