Sokszor eszembe jut egy régi dal első sora, amikor a Célszemélyt nézem: “A főhőst tízszer eltalálják, de szerencsére csak egy horzsolás”. És bár tudom, ez gúny akar lenni, de ebben az esetben egy csepp gúny sincs benne. Mr. Reese napjaink öltönyös szuperhőse, Clark Kent balkézről született féltestvére, akinek én már csont nélkül elhiszem, hogy golyóálló, és ha holnap a Naprendszert kell megmenteni, ő lenne rá a legalkalmasabb. Tipikus képregényfigura a csávó, és a karakterhez sikerült egy nagyszerű színészt találni Jim Caviezel személyében, így lehet, hogy John Reese jelenleg a legnagyobb badass a tévében – ezt a biztonság kedvéért már a nyitó epizód első jelenetében újra az agyunkba vésték. Aztán majd meglátjuk, lesz-e bárki az új szezonban, aki letaszítja a trónjáról. A folyatásban megnézzük, milyen lett az évadnyitó, aki még nem látta, ne klikkoljon.

Mert már az elején le fogom lőni a poént: harmatgyenge. Néztem, és nem értettem: mi van?! Négy hónapja ott hagytuk abba, hogy a Gép eltűnt, és Root, valamint Finchnek köszönhetően Reese is kvázi adminjogot kapott hozzá, tök jó felütés ahonnan számos irányba el lehet indulni. Az írok viszont úgy gondolták, nem megyünk sehova, inkább újból bemutatjuk a karaktereket. WTF? Oké, nyilván az új nézőket is képbe kell hozni, de közben szépen beintettek a régieknek.

Ezzel az egésszel csak az a baj, hogy hiába akarják a most bekapcsolódókkal megértetni a sztorit, így tálalva úgysem fogják érteni, baszki! Főleg, hogy a főszálra maximum két mondatban utaltak, csak úgy mellékesen. Ami viszont lényegesebb, hogy a Célszemély pont az a krimisorozat, aminek az átlagnál jóval komplexebb a világa, és hiába akarják epizódikusként eladni, így maximum közepesen élvezhető. Sőt, most semennyire, mert a heti eseten én konkrétan majdnem bealudtam. Tényleg ezzel akartak új nézőket fogni? Az utolsó tíz perc pedig, amiben meg lehetett volna simogatni a régiek buksiját elment egy halál semmilyen kocsmai beszélgetésre, egy hasonlóan érdektelen telefonbeszélgetésre, és nem tudom, ti hogy vagytok vele, de engem az is totál hidegen hagy Root kinyírja-e a pszichomókust, vagy sem. Amúgy meg valószínűleg kinyírja. Na és?

Aztán van nekünk egy új karakterünk, Shaw a női terminátor, aki két kézzel golyót szór és késre szúrva zabálja a nyers húst – őszintén szólva ő egy kicsit túl sok volt. Az előző évadban tök jó ötletnek tűnt a behozatala, de most valahogy túl izzadtságszagú, ahogy erőltetik. Olyan érzésem volt a jelenetei láttán, hogy csak azért van, mert a két főszereplő színész több időt szeretne kávézással tölteni. Kéne egy kis életet tölteni ebbe a karakterbe, személyiséget, szélesebb hátteret adni neki, meg hasonlók, mert pillanatnyilag semmi kedvelhető nincs benne, amiért a néző szívesen viszontlátná.

Összességében ez az évadnyitó nem volt méltó a sorozat színvonalához. A Célszemély az elmúlt két évadban mindig valahol a felső-közép szinten mozgott, elég egyenletesen. Voltak persze mélypontjai, de voltak kiugróan jó csúcspontjai, és az utóbbiból volt több. Ezért bízom benne, hogy innen felfelé visz az út. Csak legyen már benne egy-két normálisabb bunyó is, légyszi!