A We Are Men a hímsoviniszta hollywoodi komédiák legrosszabbikja, és pont azért, mert úgy tesz, mint ami egyébként kurvára nem lenne az, miközben a nőket hatalommániás, pénzsóvár, ostoba kurváknak állítja be, és hozzá folyamatosan kikacsint a képernyőről, hogy na, vettétek? Hogy Tony Shalhoub a Monk után hogy adhatta a nevét ehhez a mocsokhoz, nem teljesen értem (azt, hogy Jerry O'Connel mindent bevállal, azt eddig is tudtuk, szóval nagy meglepetés az ő szerepeltetésében nincs), de van az a pénz, amiért egy háromszoros Emmy-díjas színész is képes a nyálát csorgatni nála 40 évvel fiatalabb színésznők seggére.

A történet egyszerűbb, mint a közmondásos sárga bögre: van egy csávó (Chris Smith), akit a csaja az oltár előtt hagy ott, erre beköltözik egy apartmanházba, ahol három idősebb, szintén bebukott kapcsolatokkal bíró férfi (Shalhoub, O'Connell és Kal Penn) veszi a szárnya alá. És innentől jönnek a lassított felvételben rengő csöcsök a medenceparton, a hímsoviniszta beszólások, a keleti csajok és a tinilányok, a főszereplő pedig a pilot végére megszopatja az őt megszívató arajelöltet. A poénok ócskák és durvák, a karakterek kidolgozatlanok és nem működnek, Kal Penn vinnyogása pedig kifejezetten idegesítő. Nulla pont, soha többet egy percet se ebből a szarból.