A Valamit visz a víz című sorozat forgatásának utolsó előtti napján háromszor eredt el az eső, a palackokból épült hajókról fázósan morcos arcok lépkedtek le. A csütörtöki vihar óta nem volt rá idő, hogy megszáradjanak a ruháik, a kamerákról sáros cseppeket fújtak le az operatőrök, de mind a négy hajó épségben volt.

Pedig az I. Tiszai Pet Kupa indulása óta eltelt hat napban mindenki azon aggódott, hogy a saját készítésű tákolmányoknak ne legyen semmi baja, mert hiába a közlekedési hatóságtól és a rendőrségtől kapott engedély, ha egy viharban kettétörik egy hajó, akkor az csak a legkisebb baj lesz, ha nem készül el a sorozat.

De ahogy a természetfilmes sorozat műsorvezetője, a Quimby-s Varga Livius mondta, ezen a forgatáson csak Rutin Rókák vannak, nemcsak a Tisza szakértői, hanem gyakorlott túrázók is, akiket nem lehet elrettenteni semmivel. Így hiába is vágnak fáradt arcot, a lelkesedésük kilátszik alóla. Főleg, amikor leemelik a dugig rakott zsákokat, amikbe az ártérből és a vízről levadászott PET-palackokat pakolták.

A rekordot az úszó szigetre hasonlító Tisza2 állította fel, aminek legénysége vasárnap több mint 800 sörös, ásványvizes, kólás és szörpös műanyag üveget gyűjtött össze. A vacsoránál csak úgy repkedtek az ukrán, szlovák és román márkanevek, de nincs okunk a büszkeségre, mert a begyűjtött mennyiség alapján azt mondják, hogy a Tisza felszínén úszó szennyeződés legalább tíz százalékért a magyarok a felelősek - nekik üzent a Quimby ezzel a kissé vulgáris himnusszal.

„De talán ebben is lesz változás, ugyanis a túra minden szakaszán hihetetlen vendégszeretettel találkoztunk. Volt, ahol az egész falu lejött a partra a fogadásunkra, egy tiszamogyorósi tanárnő környezetvédelmi kvízversenyt rendezett, Zsurkon filmvetítés volt templomban Jándon pedig focimeccs. Miután velünk és a hajóinkkal találkoztak, azt reméljük, hogy a folyó magyar szakaszán élőknek mostantól megáll a keze félúton, mielőtt eldobna egy üdítős üveget” – mondja Tóth Zsolt Marcell, a Petkány kapitánya és a film szárazföldi rendezője.

A tuzséri motelben a vendégszeretet dacára viszont elkövették azt a hibát, hogy babgulyást főztek, ami hangos röhögést váltott ki a stábból, akik immár negyedik napja ezt ették, mert a megbeszélt menüvel ellentétben néhány helyen úgy döntöttek, hogy ez a legtesthezállóbb eledel egy kalózbandának.

Hiába, kell a kalória, kedd reggel, a túra utolsó eligazításán ugyanis kiderül, hogy az eddigi 12-16 helyett az utolsó szakasz 23 kilométeres, ráadásul a végállomáson a cigándiak falunaphoz hasonló rendezvénnyel várják a stábot este fél hatra. Ez jó esetben is nagyjából 8 óra evezést jelent a Tisza 3 kilométeres sebességével úszó hajóknak, de azoknak a lélekvesztőknek, amikbe több ezer palackot beleépítettek és ezért túl nehezek lettek, kinéz egy 10-12 órás csordogálás is.

Ilyen a Petkány is, aminek lassúságát a túrán önkéntesként részt vevő Diverteam búvárcsoport vízi mentői néhány kilométer után megunják, és ezért elkezdik vontatni. Nem azért, mert megsajnálják őket, hanem, mert veszélyes, ha szétesik a mezőny.

A vízi mentők főnöke, Szabó Csaba kemény kézzel irányítja a stábot, az utolsó pontgyűjtő próbatételre, a kalóztámadásra rádión készíti fel a csapatokat. „Gyertek be a folyó közepére, ha kisodródtok a parton a kőszórásra, széttörik a hajótok. Csak hajóra célozhattok, ha meglátok akár csak egyetlen embert is a vízbe esni, azonnal lefújom a csatát” – harsogja.

A biciklipumpából és PVC-csőből készített ágyúkból Livius "Háború indul!" kiáltása után PET-palackok robbannak ki, a tűzvonalban élesen sivító hangot adó „töltények” és az egymást túlharsogó csatakiáltások miatt nehéz követni, hogy ki áll nyerésre, de az egyértelmű, hogy a legtöbb legénységet szállító Tisza2-nek behozhatatlan előnye van, még a Petkányok rózsaszín farkát is elrabolják.

Hiába volt a figyelmeztetés, a verseny végére persze mind a négy hajó kisodródik a part közelébe, ráadásul a Molnár Attila Dávid producert és családját szállító, kielboat-polinéz hibridhajó úgy beékelődik a Petkányok és a Tisza2 közé, hogy alig bírnak kievickélni ütközés nélkül. Pedig ők az egyetlen hajó, amelyiket - annak ellenére, hogy négy helyen is megtépázta a vihar - egyszer sem kellett vontatni.

A Tengeri malacok hősiesen végigevezték a verseny 100 kilométeres szakaszát, de a forgatási szünetben sajnos mégsem az ő hajójukra kapok felszállási engedélyt, hanem a lassúsági rekorder Tisza2 és a kormányzási nehézségekkel küzdő Petkány árnyékában csendesen megbúvó CsiPet Bullra.

Lili kapitány, az egyéves keverék kutya csendesen szunyókál a Másfél millió lépés Magyarországon című legendás sorozatból ismert Gyenes Károly természetfilmes hálózsákján, aki nemrég fejezte be, maratoni, 17x50 perces, Szép szőke szerelmünk, a Tisza című sorozatának vágási munkálatait. Minden bokrot ismer a Tiszán, előre mondja, hogy hány méter múlva merre kanyarodik a folyó, mutogatja a vízi siklókat és a vízről felszálló kócsagokat, és fejben már tervezi, hogy jövőre milyen PET-hajót építene.

Vidos Erik grafikus és Kiss Ágnes operatőr egyetért vele abban, hogy ez a katamarán hajó képes lenne arra, hogy lemenjenek vele a folyó teljes hosszán a szerbiai Titelbe, ahol a Tisza beletorkollik a Dunába, pedig a biciklipedálra áttétellel felrakott hajócsavarról hamar kiderült, hogy nem sokat tesz hozzá a sebességükhöz. Az én kezembe is evező kerül, és egy óra múlva már érzem az izomláz első jeleit, de szerencsére lassacskán feltűnik Cigánd, és ahogy egyre közelebb kerülünk a parthoz, meglátjuk a népviseletbe öltözött lányokat is, akik kapros-túrós és szilvalekváros csörögefánkkal várják a versenyzőket.

Este fél hétkor a Tisza2 ér először partot, de ez, ahogy később kiderül, a végeredményen már nem sokat változtat. A hajókat traktorra rakják, úgy szállítják fel a Falumúzeum mellé, hogy a túrán résztvevők könnyes tekintetével kísérve szétszereljék őket. „Tíz napig együtt éltünk velük, nehéz megválni tőlük” – mondja egyikük. A dráma akkor ér a csúcspontjára, amikor megérkezik a Szabolcs-Szatmár-Bereg megyei Hulladékgazdálkodási Társulás fehér szelektív szemétgyűjtő teherautója, hogy bedarálja a hajókat a felszínen tartó PET-palackokat és azt a nagyjából 10 ezer műanyag üveget, amit a túra alatt gyűjtöttek be.

A naplementében ijesztően villogó narancssárga lámpák fényében először bátortalanul, majd egyre nagyobb lelkesedéssel dobálja be a kocsiba a stáb a palackokat, a kukásautó pedig 40 percig emészti a rakományát. Hogy ez hány másodpercet vesz majd el a köztévének készülő sorozatból, nem tudom, de az biztos, hogy ez az első olyan filmforgatás Magyarországon, ami nemhogy nem terheli a környezetet, hanem még segíti is azt.

A Valamit visz a víz forgatócsoportja kedd éjszaka az eredményhirdetés után teszi le a kamerákat. Az I. Tiszai Pet Kupát a generálisan legjobb hajó, a CsiPet Bull nyeri, a képzőművészek által PET-palackokból készült kupát pedig természetesen Lili, a kutya veszi át.

A sorozat ugyan csak jövőre kerül a képernyőre, de a filmesek már eldöntötték, hogy a civilek segítségével hagyományt csinálnak a versenyből, és mindaddig megrendezik, amíg az árhullámmal nem jön már annyi palack, hogy akárcsak egyetlen hajó is elkészülhessen belőle.

(Fotó: Magyar Csaba - Természetfilm.hu)