Jól indult a harmadik napom Monte-Carlóban: az olasz-amerikai Giancarlo Esposito és az ausztrál David Lyons közösen érkezik az interjúra. Mindketten a Revolutionben szerepelnek, abban a sorozatban, amiben Tracy Spiridakos is, és amit az RTL jövő hét csütörtöktől vetít, tetszik tudni, az áramtalanított USA-ban játszódó (családi) drámáról van szó.

Esposito régi motoros, vagy ötven filmben és sorozatban szerepelt, legemlékezetesebb alakítása a Totál szívás (Breaking Bad) Gus Fring nevű karaktere volt, a velejéig gonosz csirkés emberé. David Lyons munkássága jóval szerényebb, először az amerikai tévében a Vészhelyzet utolsó előtti évadában tűnt fel, majd maradt is a sorozatban az utolsó epizódig, utána sokáig semmi, majd a Cape című bebukott szuperhősös sorozatban alakított jófiút. A Revolutionben rettentő gonosznak tűnő karaktert alakít nagy meggyőződéssel.

Esposito kicsit morcos, lent van a cukra, magyarázza a kezében egy csokis croissanttal és tejes kávéval, majd szól az asszisztensüknek (a sztárok mellett legalább két, de inkább több ember sürög-forog, az Arrow-főszereplő Stephen Amell például a pizzáját sem vághatta fel csak úgy késsel, menten kikapták a kezéből az evőeszközt), hogy hozzon még valami gyümölcsöt.

Esposito öltönyben, fején kalappal érkezik, Lyons egy ingben, halál lazán és  vidáman. Érdekes, de a fiatalabb Lyons (37) élőben idősebbnek tűnik, mint a tévében, de ez egyébként általánosan jellemző mindenkire. Esposito arra a kérdésre, hogy melyik karaktere gonosszabb, a Revolution Tomja vagy Gus a Totál szívásból, egész hosszan felelt:

"Tom. Gus számító, hideg, érzelemmentes fickó, míg Tomot nagyon is az érzelmei vezénylik. A múltja, a múltban történtek miatt Tomban iszonyú mennyiségű düh halmozódott fel, míg Gus szimplán szarik mindenre. Tom azért veszélyesebb, mert van szíve, és kegyetlen, Gus viszont nem foglalkozik az emberekkel, megoldandó problémát lát bennük. Tom élvezi is azt, amit csinál." Gus a Totál szívásban egy metamfetamint gyártó, és tevékenységét egy gyorsétteremlánc mögé rejtő fickó, a Revolution Tomja a sorozat egyik főgonosza, a milícia egyik szadista vezetője. Egyik sem túl szimpatikus karakter.

A Lyons alakította Bass Monroe sem egy matyóhímzés, ha már itt tartunk. A Revolution története a globális áramszünet után 15 évvel játszódik, az USA keleti partján, ami akkor a Monroe Köztársaság néven ismert, a névadó vezetőjét, Monroe tábornokot alakítja Lyons. "Bass nem velejéig romlott." - mondja vaskos ausztrál akcentussal, ami úgy is meglepő, hogy pontosan tudtam, nem amerikai. "Nagyon sok rosszat tett, de legalább tisztában van vele, és meg is bánt nagyon sok mindent, ami nem jellemző a gonosz karakterekre. Jó szándékkal hozta létre a Monroe köztársaságot, de aztán korrumpálta a hatalom, és eltévelyedett. Van-e számára megváltás? belülről vagy kívülről jön-e majd? Ez a sorozat egyik fő kérdése, legalábbis számomra."

Közben Esposito legyűrt még egy péksüteményt, és egy fürt szőlőt, irigylésre méltó sebességgel eszik, de nem látszik rajta, karcsú és kisportolt, pedig már 55 éves. A következő kérdésem, hogy mennyire szólhatnak bele a karaktereik sorsába. Egyszerre válaszolnak, hogy semennyire, majd Esposito veszi át a szót. "Az írói stáb, élükön Eric Kripke, a sorozat alkotójával, kiváló munkát végez. Komolyan, nem benyalás, egyszerűen jók a forgatókönyvek. Nincs mibe beleszólni, és nem is akarok, szerintem az a legjobb, ha én kihozom a maximumot abból, amit nekem írnak, és ezzel hatok rájuk. Látják, mi az, amiben jó vagyok, mi az, amivel azonnal azonosulok, és ez inspirálja őket is. Az persze simán elképzelhető, hogy ha jóban vagy az írókkal, akkor előre elárulnak pár dolgot a karakter sorsáról, de én nem így működöm, én nem akarom tudni, milyen fordulatok várnak a fickóra. Szeretek spontán reagálni a dolgokra. "

A forgatókönyveket az elején a forgatás előtt pár nappal már megkapták a színészek, de ahogy haladt előre a történet, egyre kevesebb idejük maradt tanulmányozni azokat - az utolsó részeknél szinte aznap nyomták a kezükbe a penzumot, amikor dolgozni kellett belőle. "Kivétel, ha a karaktered meghal, akkor egy-két héttel korábban szólnak" - mondja Lyons. Esposito közbeszól, mert eszében jutott valami "Azt én javasoltam az íróknak, hogy Tom legyen kiváló vívó, hogy a múltjában legyen valamilyen sporttevékenység, ami ezzel összefügg. Ezt mondjuk azért mondtam nekik, mert évekig vívtam." Lyons ezen őszintén meglepődik, és jót röhög, a két színész láthatóan jó viszonyban van egymással.

"Én párszor befolyásoltam Bass történetszálát, de csak kis dolgokban. Mondjuk, megkaptam a forgatókönyvet, elolvastam, és volt benne valami, ami szerintem a kamera előtt nem működik, akkor tettem pár javaslatot, és ezeket általában beépítették a sztoriba. Hogy jobb lett-e ettől a sorozat vagy sem, azt nem tudom, ezt a nézők döntik el." Lyons arra a kérdésre, hogy miért dolgozik annyi ausztrál színész az amerikai televíziózásban, azt feleli, hogy valami olyan egyedi ízt visznek a melóba, amit az amerikaiak nem feltétlenül tudnak. Ennél általánosabb választ nem is kaphattam volna szerintem, de a kérdés sem volt valami nagy vasziszdasz, Esposito viszont kisegít. "Én Dániában születtem és Olaszországban nőttem fel, de fekete vagyok. Namármost a szerepek megválasztásánál soha nem a nyilvánvaló utat járom, nem a feketékre írt szerepeket választom ki, hanem azokat, amikhez esetleg hozzá tudok tenni valamit azzal, hogy én vagyok az a fura olasz-feka arc Dániából."

A beszélgetést lassan be kell fejezni, mert egyrészt elfogyott a kaja, másrészt a kérhetetlen sajtós a háttérben már két kézzel integet, hogy lejárt a tíz perc. Persze nem is, csak 8 volt, de ki számolja.