Eamonn Walker az életben is pont olyan, mint a tévében, magas, széles vállú, kellemes hangú angol fickó, akit olyankor hívnak sorozatba, ha szükség van egy intenzív, de valahogy mégis nyugalmat sugalló karakterre, aki már a mozgásával is azt sejteti a nézővel, hogy majd ő elintézi a dolgokat. Ilyen volt az Oz című zseniális HBO-sorozatban alakított Kareem Said, Ephram Samuels tiszteletes a Kings-ben vagy mostanában Wallace Boden, a Lángoló Chicagóból.

Azzal kezdünk, hogy letisztázzuk, melyik futballcsapatnak drukkol, ez angol színészeknél fontos kérdés, ráadásul kiválóan el lehet vele indítani az interjút (Sean Beannél is bevált). Walker londoni, így fura, hogy a Liverpoolt mondja, ami tök véletlenül (tényleg!) az én kedvencem is, így megvan az első két perc témája, lamentálunk a jelen töketlenségein és párás szemmel emlegetjük a Kevin Keegan- és Kenny Dalglish-féle Liverpoolokat. Walker soha nem focizott, csak hobbiszinten, viszont táncolt, egészen addig, míg egy sérülés miatt abba nem kellett hagynia.

"Az önkifejezésre nem sok jobb módszert találsz, mint a táncot, és tudom, hogy első ránézésre senki meg nem mondja, hogy valaha ilyesmivel foglalkoztam, de nagyon sokat segített a színpadi mozgásom kialakításában." Megjegyzem, hogy a hangja más, mint a tévében, erre megmutatja, hogyan mélyíti el, és milyen tempóban beszél a különféle karakterek bőrében, félelmetes, ahogy ránéz az emberre, és mély hangon dörmög hozzá. "A Lángoló Chicagóhoz meg kellett tanulnom egy újabb dialektust, már nem is számolom, hányadikat, de nem bánom, mert van stabil melóm, a sorozatot nézik a világ minden országában és most itt vagyok Monte-Carlóban, a számlát meg a stúdió fizeti, jóhogy vigyorgok."

Walker a Lángoló Chicagóban (a Tv2 vetíti itthon) egy veterán, megfontolt tűzoltóparancsnokot alakít, aki szó szerint tűzbe megy az embereiért. "Jó a sorozat, és ez nem pr-duma most, vagy ilyesmi, nekem tényleg bejönnek ezek az emberi történetek, hősökről és tüzekről, érted. Kismillió sztori van benne, mert ha tűz van, a tűzoltó az egyetlen barátod, ha nem segít, oda a családod, a házad, a kutyád, nagy respekt nekik innen is, hátha magyarok is olvassák." Mielőtt mindketten könnyezni kezdenénk, témát váltok, nem akar-e rendezni vagy írni, kérdem, mert általában a színészeket nagyon érdekli, milyen a kamera túloldala. "Dehogynem, van is két filmötletem, amit egy barátommal közösen dolgozunk ki éppen, kis független filmek, remélem lesz majd rá pénzünk."

Visszatérve a Lángoló Chicagóra, a sorozatot a helyszínen forgatják, ami azt jelenti, hogy egy évből tíz hónapot a városban kell töltenie a stábnak. Ez, mondja Walker, egy teljesen más élmény, mintha Los Angelesben dolgoznának, mert ott a napi penzum után mindenki hazamegy, itt viszont a színészek együtt lógnak, valóban kialakul az a családias légkör, ami a tűzoltóállomáson dolgozókra igazából is jellemző. Így lehet legjobban egymás agyára menni, jegyzem meg, mire felröhög, és bólogat, ja, van akivel többet találkozom, mint kellene, jegyzi meg, de nevet nem mond. A széria Chicago PD című testvérsorozatának is nagyon örül, és azt mondja, reméli, sok crossover lesz majd a következő évadban, amiben átjárhat a másik sztoriba, ami a helyi rendőrökről szól, és a Lángoló Chicagó egyik epizódjában vezettek fel a készítők.

Walker egyébként tegnapelőtt töltötte be 51. életévét ami kurvára nem látszik rajta (köszönöm a géneket a szüleimnek, mondja, meg azt, hogy egy ősz hajszálam sincs), az meg pláne nem, hogy már nagyapa, nemrég született meg első unokája. "Ez a meló, ha rendesen csinálja az ember, nem családapáknak való. Állandóan úton vagyok, hiába van egy lakásom Londonban egy másik meg Los Angelesben, ha egy-egy hónapnál többet nem töltök egyikben sem. Innen például Dél-Afrikába megyek forgatni, utána vissza Chicago, fogalmam sincs, mikor tudok elmenni egy Liverpool-meccsre, pedig jó lenne már."