Villáminterjúk Monte-Carlóból sorozatunk következő alanya Tracy Spiridakos, aki a Revolution egyik főszereplője éppen. Ő alakítja az apokalipszis után is állandóan tökéletes sminkben és frizurában rohangáló Charlie nevű csajt, aki a történetben a tesóját keresi. A sorozat mellesleg egy olyan világban játszódik, ahol az elektromosság egyszer csak megszűnik létezni, és még gőzgépekkel sem sikerül előállítani, bizony. Az emberiség posztanarchista szindikátusokba tömörül, ahol más és más gyakorolja a végrehajtó hatalmat (bocs), az egyik ilyen terület a Monroe-köztársaság, ahol egy hadúr gondolja azt, hogy az életben maradt és rusztikus vidéki életmódra berendezkedett amerikaiak mind csak azért vannak életben, hogy őt szolgálják. Charlie testvérét a milíciája elrabolja, Charlie meg elindul (gyalog) az országon át (Chicago környékén vagyunk), hogy megtalálja. Ehhez kell neki a nagybácsi, aki nagyon kemény, meg egy pár mellékszereplő, hogy legyen kit kinyírni.

A színésznő mosolyogva érkezik, de két kérdés után kiderül, hogy rohadtul unja az egészet, ami azért furcsa, mert Monte-Carlóban van egy ötcsillagos szállodában, élete első nagy szerepének köszönhetően, szóval ráér még unni a banánt szerintem. A sorozatban nagyon évezi a melót, mint mondja, a legjobb a fizikai megterhelés. "Imádok rohangálni, csúszni-mászni, a kezemben műanyag puskával, és úgy tenni, mint aki nagyon kemény." Ez meg is látszik a sorozaton mellesleg, Spiridakos akkor jó benne, amikor nem kell megszólalnia, mert színésznőnek nem elég jó. Eddigi legkedvesebb szerepe, mint mondja, a Being Human (Emberbőrben) című sorozatbeli vérfarkas volt, de ez sem a kihívás miatt, hanem azért, mert abban a sorozatban ismerte meg mostani vőlegényét, aki akkoriban a testvérét alakított. "Nagyon fura volt" - mondja rutinszerűen, én meg hagyom ennyiben, mert minek menjünk bele a magánéletbe.

A neve alapján sejthető, hogy a csaj görög származású, inkább erről kérdezem, mennyire szorosak a gyökerei, stb. "Nagyon." Szokott hazajárni? "Igen, de nem elég gyakran." Addig nagy nehezen eljutunk, hogy szeret a parton heverni, és Görögországban nem nagyon ismerik fel, amit érthetően élvez. Visszakérdez, hogy jártam-e már arrafelé, a bólogatásra tovább faggat, merre? Paralia, Tolo, Volos, sorolom, egyiket sem ismeri, ami azért fura, Tolót javaslom neki nyaralásra, ott legutóbb még nyugalom volt. A Revolution nézettségét is megbeszéljük, nagyon jól esik neki, hogy ennyien szeretik, a kritikusokkal pedig nem foglalkozik, ő csak eljátssza a szerepet, ez a dolga. A forgatókönyvekhez nem tesz hozzá semmit, mert úgy szeret dolgozni, hogy mindent leírnak neki. (Ez mellesleg látszik is, de nem genyóskodom.) Amikor viszont megjegyzem, hogy a Voice felvezetése nélkül a második évad nézettsége már nemigen áll meg a maga lábán, villan egyet a szeme, és rövid úton befejezzük a beszélgetést.

A sorozat itthon még nem látható, de csak idő kérdése, mikor kerül adásba valamelyik kertévén. Na jó, az RTL Klubon lesz június 20-tól.