Ugyan ez egy évadzáró, összegző poszt akar lenni, mégsem leszünk akkora szemétládák, hogy az évad utolsó részének történéseivel példálózunk, mert nem akarjuk senki kedvét szegni, hogy ilyen pazar sorozatot nézzen. A pilotkritikában is ömlengtünk már, melynek okát most mind a tíz rész ismeretében kicsit részletesebben is kifejtenénk. Óvatosan a klikkolással, mert spoileresek leszünk.

Norman (Freddie Highmore) lát dolgokat, amik valójában nincsenek. Ez ugyan tény, de mégsem akkora nagy spoiler, mint amikor a Hatodik érzékben kiderül, hogy Bruce Willis végig halott volt. Nekünk nézőknek nem újdonság, mert övült Normanről, hogy fejben valami nagyon nem oké nála, de ahogy majd (vélhetően) a többi karakter is kapizsgálni kezdi, úgy lesz érdekesebb a dolog. Per pillanat csak Norma (Vera Farmiga) és Dylan (Max Thieriot) tudja a nagy igazságot, hogy Norman ölte meg saját apját.

Az alapmű Psycho ismerete egyáltalán nem szükséges annyira, hogy a sorozat bármennyit is veszítene élvezeti értékéből, sőt. Némi háttér információ ismeretében azt is a pozitívumok véget nem érő listájára írhatjuk, hogy bár a filmet megelőző előzményeket dolgozza fel a sorozat, mégsem fél modern eszközökhöz nyúlni, ami még befogadóbarátabbá teszi a Bates Motelt. A régi és az új dolgok talán sosem ötvöződtek és mozogtak ennyire kifinomult szimbiózisban, mint ebben a sorozatban. Nem is gondolkodunk, hogy Norman miért ragaszkodik annyira a kockás ing plusz polyester mellény kombinációhoz, ahogy Norma vintage ruhaviseletét sem kérdőjelezzük meg, amik mellé megkapjuk a fiatalos és lezser attitűdöt is azzal, hogy mindenki fullba nyomkodja az iPhone-t.

A sorozat történetvezetése, a jelenetek, a cselekmények időzítése zseniális. És az ajnározás még csak bele se lendültünk igazán. A hangulat egyszer sem törik meg, amikor izgulós rész van, akkor tényleg tocsogósra izzadjuk a kanapét és pislogás nélkül, kicsit remegve, enyhén lúdbőrözve várjuk, hogy megtörténjen az elkerülhetetlen. Amikor Emma (Olivia Cooke) kvázi szerelmet vall Normannak, akkor mi is bekönnyezünk picit. Amikor Norman azt üvölti anyja képébe, hogy „Te őrült vagy!”, akkor hátrahőkölünk és egyszerűen nem hisszük el, hisz akár a tükörképének is mondhatná, ugye. Szóval nagyon jól oda van téve minden. Norma kitűnően hozza a kiállhatatlan, hatalommániás, manipulátor anya karakterét, aki úgy hord le, hogy utána még te kérsz tőle bocsánatot. Amikor egyszerre van képernyőn a Normannal, reflexből rándul ökölbe a kezünk és kívánjuk a halálba a kedves anyukát, hogy legalább egy paraszthajszálnyi esélye legyen Normannak a normális életre. Hihetetlen indulatokat és érzelmeket hoz ki az emberből a Bates Motel és tényleg csak ajánlani tudjuk.

Az évad közepére úgy néz ki, minden megoldódik, konkrétan a Romero Sheriff (Nestor Carbonell)  gereblyézi össze Norma lába alatt jócskán kicsúszott talajt. És szerencsére a készítők nem adják meg nekünk azt a banális közhelyt, hogy a Sheriff hátsó szándékát kezdjük pedzegetni, inkább kapunk egy vadonatúj karaktert, akiről messziről lerí, hogy tartani kell, de Norma befogadja, mert a motel biznisz nem pörög annyira - konkrétan sehogy se -, hogy megválogathassa a vendégeket. A hetedik részben feltűnő motellakónál (Jere Burns) ijesztőbbet nem is találhattak volna. Olyan fickót képzeljünk el, aki a puszta tekintetével képes lenne cuki kiscicákat halomra ölni. Ránézésre nem egy szívélyes ember és bizony be is pakolja Zack Shelby rendőr (Mike Vogel) hulláját Norma ágyába. Ennyit a nyugis életről, Norma vállára megint rátelepszik egy kisebb teher, amit fiaira is szépen áttestál.

Két dologgal nem tudok mit kezdeni. Az egyik Dylan és Bradley (Nicola Peltz) közti lassan kibontakozó szerelmi szál, ami nyílván nagyobb fajsúllyal fog bírni a jövőben, de nekem nem szimpi a tucat pom-pom lány. A másik pedig Romero Sheriff túlzottan kihúzott szemei. Az évadzáróra már visszafogták magukat a sminkesek és szerencsére a karakter is felkeményedett picit, úgyhogy a második évadra ez is kiváló lesz. Van bőven okunk visszatérni, hisz a cliffhangert direkt nem is említettük, ami sok bonyodalmat fog hozni a Bates család hétköznapjaiba. Érékelés: 4,5/5