Képzeljük el, péntek reggel fél tíz van, kint langy májusi szél lengedez, az irodájában kávéscsészéjére támaszkodva arról álmodozik a fővárosi önkormányzat kommunikációs munkatársa, hogy már csak négy óra és indulhat a balatoni vityilóba sövényt nyírni, szusszanni egyet a dolgos hétköznapok után.

Ekkor bepottyan elektronikus levelezőládájába egy indexes megkeresés, amiben az újságíró a legújabb újszínházas botrány kapcsán kérdésekkel meri zavarni őt. Tudja, válaszolnia kell, egyelőre, "de, ha majd jól szétpereljük azt az okoskodó fejüket, akkor leszoknak a kérdezősködésről", gondolhatja.

A kérdések Csomós Miklós kultúráért is felelős főpolgármester-helyettesnek szólnak, de őt pénteken ilyen ügyekkel nem lehet zavarni. És különben is, kinek mi köze van hozzá, hogy "ki kezdeményezett tárgyalást Alföldivel, hogyan váltották volna le Dörnert, miért szakadtak meg ezek a tárgyalások, és hogy jelenleg tárgyalnak-e valakivel az Újszínház átvételéről".

A sajtósnak rémlik valami, hogy csütörtök estére leszervezett egy Tarlós István-interjút a Klubrádiónak, de nincs kedve visszakeresni a felvételt. Mit tesz hát? Beüti a Google-ba a megfelelő keresőszavakat, aztán rákattint az origo cikkére, kimásolja egy az egyben az interjú összefoglalóját, néhány helyen belepiszkál, odabiggyeszti a hivatalos aláírást, és már küldi is az indexnek. Anélkül, hogy kijavítaná a véletlenül Csomós Istvánnak írt keresztnevet, anélkül, hogy kiegészítené olyan infókkal, amiket az újságíró kérdezett.

És eszébe sem jut, hogy vannak még, akik nemcsak egy forrásból tájékozódnak, és észrevehetik a schmittelést. Péntek van, kint langy májusi szél lengedez, kinek van kedve ilyenkor gondolkodni?!

és az origo cikke: