A hőskorban már megtanulta minden bemondó: "Tilos rögtönözni, a leírt szöveg felolvasandó" - énekelte néhány évtizede az LGT. Ilyen messzire nem nyúlunk vissza, de a tegnapi Híradós bazmegelés kapcsán összeszedtünk három emlékezetes káromkodást a magyar televíziózás elmúlt 15 évéből.

A sort a TV2 (vagy ahogy akkor hívta mindenki: csigakettő) egykori műsorvezetőjének beszólásával kezdjük. Szarvas László a Vissza a jövőbe második részének fináléját tette örökre halhatatlanná.

"6

Iparági forrásunk visszaemlékezése szerint ennél az esetnél a kameramannt tették felelőssé az incidens miatt, az ő állása bánta a káromkodást. A TV2 ügyeire rálátással bíró informátorunk azt is elmondta, hogy tudomása szerint az adáslebonyolítók hibáztak: ők nem szóltak időben a stúdió személyzetének, akik vidáman cigiztek az udvaron abban a tudatban, hogy még "van harminc másodpercük".

A felvételen is jól látszik a káosz, ahogy rohammunkában igyekeznek megtalálni a helyes beállítást. Az eset pikantériája, hogy a kirúgott kameraman nem is az adásba kerülő kamera mögé volt beosztva, csak vesztére ő ért be elsőként a stúdióba és próbálta menteni a menthetetlent. Szarvas László egyébként még évekig vezetett műsort a TV2-n, aztán 2001 tavaszán saját PR-ügynökséget alapítva fokozatosan kiszállt a tévés bizniszből.

Összeállításunk következő szereplője némiképp kakukktojás, hiszen nem a hagyományos értelemben vett élő adásos elszólásról van szó. Idősebb olvasóink talán még emlékeznek a Z+ nevű magyar zenecsatornára. Többek között itt kezdte pályafutását az RTL-es Sebestyén Balázs, és itt vezetett műsort az M1 jelenlegi intendánsa, Rákay Philip is. Innét szivárgott ki valahogy egy kazetta, amire valaki összegyűjtötte a csatorna képernyőseinek elszólásait.

Vannak aztán pozíciók, amelyekre nem vonatkoznak az általános szabályok. Az "amit szabad Jupiternek..." tipikus példája lehetne Cselényi László, az 1999-ben a világ legjobb kulturális televíziójának választott Duna TV egykori elnöke, aki a hírnevet öregbítendő, élő adásban faszozott egy ízeset.

Az elszólás a csatorna Kívánságkosár című műsorában történt, még 2006 nyarán.  A népünnepéllyel egybekötött élő adásban (Cselényi imádta ország-világgal megosztani a Duna TV legbelsőbb magánügyeit is, úgy tudjuk, hogy ennél az esetnél 10 éve a csatornánál dolgozó munkatársakat tüntetett ki) az elnök azt nehezményezte, hogy a meghívott zenekar nem elég lelkes és nem húzza úgy, ahogy azt szerinte kellene. Nemtetszését a "teljesen függetlenül attól, hogy az igricek vakarják a faszukat" kifejezéssel próbálta nyomatékosítani.

Pechjére ezt már ország-világ hallhatta. Cselényi csak azt felejtette el, hogy műholdas csatorna lévén mintegy két másodperc fáziskésés van az alkalmi stúdiómonitorain látszó élőkép és a valóság között - sajnos az utóbbi javára. Azon már nem is elmélkednénk, hogy ha valakinek, akkor a tévés rendezői múlttal büszkélkedő Cselényinek bizony illett volna tudnia, hogy mikrofon közelében nem káromkodunk, de ez egy másik történet.

Sokkal viccesebb a műsorvezető, Banner Géza reakciója, aki kis híján elröhögi magát, de aztán pókerarcot öltve inkább tushúzásra kéri a zenekart - ezzel mintegy megkoronázva kenyéradó gazdája ámokfutását. Azért még érdemes elidőzni az udvartartáson is: pezsgővel a kezükben röhögnek a főnök beszólásán. Banner Géza azóta a Kossuth Rádió délelőtti műsorában formálja a közízlést, Cselényi pedig a nagy visszatérésre készül, ezúttal politikai pályán.