Véget ért, és a várakozásoknak megfelelően az utolsó részre is rekordnézettséget hozott a The Walking Dead harmadik évada, pedig ha szigorúan csak azt nézzük, mennyire volt jó a 16. rész, akkor nyilvánvaló, hogy a 12,4 milliós nézettség csak a sorozat nevének és (rövid) múltjának szólt, nem a minőségnek. Kissé borús, és nagyon spoileres kritika következik, óvatosan a klikkolással.

Az a sorozat, ahol 3 évad alatt már a harmadik showrunnert nevezik ki, és ahol úgy vágják ki az egyik ötletgazdát, a sorozatot életre pofozó Frank Darabontot, mint macskát szarni, ott komoly bajok vannak. A kábelcsatornák általában nem szoktak úgy beleszólni az alkotók munkájába mint a network tévék, de az AMC valamiért másképp kezeli a saját sorozatait (lásd: a Breaking Bad utolsó évada körüli hercehurcát, a Hell on Wheels showrunnerjének kirúgását, a Mad Men készítőivel folytatott állandó vitákat), ami rányomja a bélyegét a sorozatra is.

Az egészen kiváló és véres első évad után jött egy meglehetősen melankolikus, karakterépítgetős, sehova el nem mozdulós második, (aminek mondjuk az utolsó két része legalább odavert egy nagy lapáttal) majd egy harmadik, aminek az első fele kivételesen jó volt, és a második felében is hozott pár jó pillanatot, de alapjában véve egyenetlen volt és néhol egészen ostoba - mintha az írók nem tudták volna, mikor kire kell hallgatniuk, melyik irányvonal (inkább horror mit dráma, vagy éppen ellenkezőleg) fog érvényesülni.

A képregényt ismerők még inkább csalódottabbak lehetnek, mert az az elmebeteg állat, amivé a Kormányzó lett Kirkman eredeti tolmácsolásában csak párszor villant fel a sorozatban, pedig az alapanyag megvan, a színész (David Morrisey) kiváló, nem tudom miért nem engedik szabadjára a szadista rohadékot. És nem, a fináléban látott, minden emberét kinyíró Kormányzó még mindig nem elég rettentő. A börtönben pocoló Rick és emberei ebben az évadban azért jót karakterfejlődtek (bocs), Carl például idegesítő kis pöcsből kőkemény kis csákó lett, bár az is igaz, hogy ha a zombiapokalipszis után valaki megvizsgálja, külön egyetemi szakot építhet a személyiségére.

Az antiklimatikus befejezés az elszaladó Kormányzóval és a börtönbe bezsuppolt öregekkel és gyerekekkel elővezet egy újabb lassú évadot, amiben majd hetente elhullik egy három mondatos karakter, és megint kinyírnak pár zombit, és tovább távolodnak az egyébként zseniálisan kegyetlen képregénytől, ami minden kétséget kizáróan az AMC terve - húzzuk a történetet amíg lehet, ne nyírjunk ki senki fontosat, csak az évadzáróban egyet-kettőt, (illetve Lorit, mert az agyára ment a nézőknek), pedig sokkalta több lehetőség van az emberi gonoszság bemutatására ennél. A The Walking Dead ugyanis csak a felszínen szól az emberek vs. zombik konfliktusról, mostanra már minden szereplő olyan nagy magabiztossággal irtja az élőhalottakat, hogy azok díszítőelemnél nem is tekinthetők többnek.

És ez a legnagyobb baj a sorozattal (ami viszont még így is sokkalta jobb, mint a network tévék kínálata), mármint az, hogy a katalizátornak használt zombik helyére nem tudott egyelőre olyan fenyegetést helyezni, ami valóban veszélyeztetné a szereplők testi épségét - az, hogy nincs kaja, nem elég dráma, az ember embernek farkasa motívum meg még nem elég erős.

A fináléban azért volt pár jó momentum, Milton és Andrea beszélgetése (az obligát, "majdnem megvan a fogó, de a csaj lábujjai közül kicsúszik" jelenetet leszámítva) vagy a Kormányzó seregének börtönkalandja tetszetős volt, bár azt nem tudom felfogni, hogyan képes valaki száz méterről egy pisztollyal fejbe lőni egy zombit, de két lépésről elhibázni egy embert. Az egész kormányzós-szál idegesítő volt egyébként, egy percig nem éreztem azt, hogy bárki is komoly veszélyben lenne, és Woodbury lakosai tényleg el tudnék foglalni a börtönt.

A The Walking Dead akkor lehet ismét jó, ha a szereplőit valódi veszélynek teszi ki, és minden rossz mozdulatnak ismét lesz tétje. Mivel az évad messze legjobb epizódját, a Michonne-Rick-Carl kirándulásról szóló Cleart az a Scott Gimple írta, aki jövőre az egész bolhacirkuszt irányítja majd, nagyon optimista vagyok a folytatást illetően, de ha Lori szelleme még egyszer megjelenik, belevágok egy macskát a tévébe.