Gyerekkorunk kedvenc bunyósa nem csak az önéletrajzi kötetét dedikálgatta az elmúlt években, de 2010-ben leforgatott egy főcsőzkézős-nyomozgatós tévésorozatot, az I delitti del cuocót is, amit a büntető Nincs kettő séf nélkül címmel (kényszeres szóviccelő utalás a klasszikus Nincs kettő négy nélkülre) az RTL2 kezdett szombatonként vetíteni.

Megnéztük az első részt, de bár ne tettük volna! Míg Mario Girotti, azaz Terence Hill a 2010-es matinéwesternjében, a Triggermanben még 70 felett is el tudta hitetni a nézővel, hogy ő a fürge, szőke csirkefogó, aki mindig benyög valami vicceset, mielőtt a körmödre csap a biliárddákóval, addig a 83 éves Carlo Pedersoli nemcsak hogy fájdalmasan megöregedett, de béna tévéfilmekbe száműzött, olasz Ötvös Csöpi lett belőle. Aki már nem is gyerekkel, hanem bikinis nővel könyörög a nézők kegyeiért. Ráadásul ez már nem is az a fajta klasszikus Bud Spencer-produkció, amit annyira imádtunk a 80-as években, hiszen a máskor mindig zseniális Papp János nem képes pótolni a 2009-ben elhunyt Bujtor István felejthetetlen szinkronhangját.

Nem véletlen, hogy Bujtorral és ötvös Csöpivel példálózok. Emlékszünk még, mekkora csalódás volt a klasszikus Pogány Madonna meg az Elvarázsolt dollár után a királyi tévé saját gyártású, izzadságszagú Ötvös Csöpi-folytatása, a Zaruvér és csigavér? Amiben Topolínót, meg a többi, nyomozást segítő kiskölyköt gigamellű rendőrlányokra cserélték a nézettségnövekedés reményében? Bud Spencer legújabb tévésorozata ugyanez a kategória: nincs már kiskölyök a nagy mackó mellett, mint a Piedone-filmekben, van viszont bikiniben domborító, szőke szélhámosnő, aki Nápoly környéki maffiózókkal hetyeg, csak hogy megszerezhessen egy milliókat érő Leonardo-képet. (És még egy párhuzam, bónusznak: a női főszereplő, Sascha Zacharias ugyanolyan trikót visel a sorozatban, mint a 2001-es Több tonna kámfor rendőrlányai!)

Pedig a Nincs kettő séf nélkül akár jó is lehetne. Például ha Bud Spencer fia, a sorozat író-producere, Guiseppe Pedersoli a 20 évvel ezelőtti közös munkájukból, az Extralarge-ból indult volna ki. Ott ugye a címbéli, hegyméretű nyomozó egy vicces sidekickkel az oldalán oldotta meg Miami rejtélyes bűnügyeit (nem is akárkikkel: először a Miami Vice főszereplője, Philip Michael Thomas, később a Rendőrakadémia hasbeszélője, Michael Winslow volt a társa). Itt viszont az éttermet nyitó nápolyi exzsaru hiába segíti jótanácsokkal nevelt fiát, az Ischia-sziget üdülőparadicsomának egyetlen olyan rendőrét, aki nem síkhülye, a bűnügyi szál elsikkad a sok idióta mellékszereplő vásári forgatagában. 

Mert a balfék közrendőrök csapata vagy a helyszínelés alatt a feleségével vitatkozó, öreg és fáradt halottkém még valahol vicces, az étterem folyton szövegelő kuktái és szakácsnői veszettül idegesítő töltelékkarakterek. Akik ráadásul olyan közhelyes álproblámákkal vonják el a figyelmet az olasz tengerparton gyilkoló kelet-európai bérgyilkos utáni nyomozásról, vagy a műkincsekben utazó, dekoratív női 007-esről, mint egy konyhában elszabadult egér. De hogy a főszereplő exnyomozó hasonlóan erős csontozatú, apáca nővérének lesz-e bármi szerepe a folytatásban, a legkevésbé sem is érdekel. Én egy vicces Bud Spencer-tévésorozatot akartam, de sajnos csak egy megfáradt Charlie Firpót kaptam, aki összesen két öltönyös gengsztert volt képes kiütni egy tévés krimi teljes játékideje alatt. A Nincs kettő séf nélkül óriási csalódás, kizárólag fanatikus Bud Spencer-rajongóknak ajánljuk. (Cc-ítélet: 2/5)