Az amerikaiak nem mennek a szomszédba, ha giccsről van szó, (pedig ott vagy az ottani parasztromantikás mexikóiak vagy a Bryan Adams-es kanadaiak vannak ugye) és ez az évek során a Super Bowl félidejében berántott szórakoztató műsorokban is megnyilvánult. Az Sfist összeszedett ötöt, aminek láttán megtanuljuk értékelni a magyar tévék esztrádműsorait.

1982-ben az Up with People nevű együttes és egy raklapnyi táncos szórakoztatta a nagyérdeműt a hatvanas éveket és a Motownt megidéző giccsorgiában, amihez foghatót a keletnémet ajándékkosarak fénykora óta csak a Hajdú Péter nevével fémjelzett Tv2-es produkciókban láthattunk itthon.

1977-ben a Disney szórakoztatta / kergette a sírás szélére a nézőket, mikiegeres borzalmukat csak nagyon erős idegzetű nézőknek javalljuk. A legjobb az egészben a kameraállás, aminek köszönhetően a tévénézők nem sokat láttak az iszonyatos giccspadéból.

1992-ben Minnesotában volt a Super Bowl, ahol kurva hideg van, de a fedett stadionban ezt senki nem érezte. A vér akkor fagyott meg az ereikben, amikor a február elején rendezett döntő félidejében olyan karácsonyi témájú műsort kellett végigszenvedniük, amiben Gloria Estefan énekelet, Brian Boitano és Dorothy Hamill pedig műkorcsolyázott. Nem viccelünk.

2004-ben Justin Timberlake egy mozdulattal elintézte, hogy az amerikai közvetítésekben látott ÉLŐ felirat a legorbitálisabb hazugság legyen a jövőben. Igen, arra gondolunk, amikor Janet Jackson melléről letépte a bőrmellénykét, és a világ elé tárt egy darab csöcsöt.

1996-ban Diana Ross énekelt egy kicsit (elég szarul), aztán elvitte egy helikopter, de még így sem hagyta abba. Epic.