Soha nem értettem, hogy egy kiszámítható műesés mégis hogyan lehet egy tévéműsor védjegye. Hogy mi abban az izgalmas, hogy Gundel Takács Gábor mond egy illedelmes poént, elköszön, a bukott játékos nagy levegőt vesz, összeszorítja az öklét, hogy nyomassuk, felkészültem, aztán eltűnik a süllyesztőben. Minden adásban négyszer ötször. És most tényleg kiderült, hogy sokkal viccesebb ez, ha egy randomgenerátor választja ki az embereket, akiknek annyit sincs idejük mondani, hogy baszdmeg. Csak lezuhannak a semmibe, Gundel Takács Gábornak pedig még egy vicc sem jut az eszébe a döbbenettő