A Survivor a tévézés egyik legmegbízhatóbb igáslova, tévedni nem nagyon lehet vele, ami konkurenciát kap, azt általában leveri, mindegy, hogy szerdán vagy csütörtökön este kell ezt abszolválnia. Ez az idei évadban sem volt másként, bár a finálé 12 milliós nézettsége fasorban sincs a 2000-es években produkált ötven- vagy harmincmilliós számokhoz képest - a tévés piac átalakulását egy ilyen régóta műsoron levő programmal lehet a legjobban illusztrálni. A mostani, 25. kiadás meglepően jól sikerült, két közepes évad után ismét összejött egy olyan, amiben volt kinek drukkolni (több is), volt kit gyűlölni, és a győztes személyétől nem kínos, hanem őszinte mosolyra húzódott az ember szája. Spoileresek leszünk, óvatosan a klikkolással.

Denise nyert tehát, és elvitte az egymilliót Probsttól (tényleg, nem másnap szokták átadni a lóvét, és nem a reunionben?), de ha Skupin vagy Lisa kapja a lóvét, azzal sem lett volna semmi bajom. Mindhárman megérdemelték volna (jó, aki eljut a fináléba az alapból megérdemli a győzelmet szerintem), talán Lisa a legkevésbé, de neki meg olyan érzelmi fejlődéses ívet írtak a szerkesztők, amilyet például a Revolution című sorozatban egy szereplőnek sem sikerült. Denise annyival mindenképpen beljebb volt nálam, hogy túlélt minden egyes tribalt, amire eddig nem volt még példa a játék történetében, mármint arra, hogy valaki MINDEGYIK tribalon ott üljön attól rettegve, hogy pont most fogja-e eloltani a fáklyáját Jeff vagy sem.

A 21 napos eső, a viszonylagos kajanélküliség és az utóbbi évadokhoz képest szokatlanul intenzív social game miatt igen kemény volt ez az évad, majdnem olyan jó, mint a Heroes vs. Villains (tán a 20. volt), ami a mai napig az egyik etalon-szezon (nekem továbbra is az első a kedvencem). Valahogy most minden klappolt, jók voltak a visszatérő játékosok (JP az egyik all-time kedvencem), Abi személyében nagyszerűen kutyázható főgonoszunk is volt, de akadt blindside (Artis), csalódott kieső (Malcolm), bolond kieső (Dawson), és minden idők egyik legmeghatóbb családi összeborulása is, bár az utána elszabaduló imakör nekem kicsit sok volt.

A tribal is jól sikerült, bár hogy pont Penner lesz az, akinél elgurul a gyógyszer, azt nem gondoltam volna (Artis monológja pont olyan keserű volt, mint vártam), különösen a Ponderosán adott interjú után nem - simán el tudom képzelni a szerkesztőkről, hogy írtak neki egy sciriptet, ő meg betanulta szépen. Érdekes, de a korábbi évekkel ellentétben nem volt senki, aki az utolsó nagy nekifutásban esett volna össze, mint a büdös zokni (Amanda Kimmel  most rád néz mindenki), és van egy olyan érzésem, hogy a szavazatok eloszlásánál az utolsó tribal már nem osztott, nem szorzott.

A reunion olyan volt, mint szokott lenni, jó viszontlátni a 10-15 kilós súlycsökkenést visszahízó játékosokat, Jeff viszont jó nagy marha volt, hogy nem kérdezte meg Pennertől, miért volt gyökér Lisával az utolsó tribalon, de cserébe Dawson lesmárolta, szóval volt min röhögni. A következő évad ismét egy Fans vs. Favorites kiadás lesz, ráadásul olyan visszatérőkkel, akik másodszorra játszanak, nem kell megint Ozzy vagy James fejét bámulni hetekig. Mutatunk majd előzetest is.