Megkezdődött a párbaj-szakasza a Tv2 tehetségkutatójának, oppardon, énekversenyének, az, amiben a mesterek saját kutyájuk kölykét kénytelenek kitenni kartondobozban az út mellé, hiszen 12 énekesüket párokba rendezik, majd adnak nekik egy nótát, és a duett végén egyiküket hazaküldik. Itt a látványosan forgolódó bőrfotelnek már semmi szerepe nincs, de legalább kényelmesen ülhetnek benne a mesterek, a születésnapos Somló Tamás, az albán hegyikecske-pásztornak öltöztetett, sárgászöld mellényben parádézó Malek Andrea, a fejét az átlagnál is többször fogó és ingató Caramel Ferenc és az érzelmes kőrocker Mező Miska.

Erre körre a licensznek megfelelően új díszletet épített a Tv2, és végre nem úgy néz ki a stúdió, mintha a MÁV Járműjavító ebédlőjét rendezték volna be cégen belüli énekversenyre (mínusz lampionok, sajnos) hanem úgy ahogy azt egy ilyen költségvetésű produkciótól elvárhatja az ember. A középen felállított ring a világításnak és a hirtelen megszaporodó kameráknak köszönhetően kifejezetten faszán nézett ki, mozgalmas, ritmusos lett a műsor, az első hat adásban tapasztalt merő unalom már csak rossz emlék.

A képi világ persze nem mindenkinek jön be, a színektől (a piros tobzódását az eső műsorszámban képesek voltak rózsaszín fényekkel súlyosbítani) kiég az ember szeme, a teszkós szemeteszsákból faragott dzsekiben üvöltöző Szabó Kimmel Tamástól pedig hetekig lesz rémálmunk, de erről nem ő tehet, hanem a szájliszt, írjuk le a nevét, mert megérdemli: Lakatos Márk.

Kimmel egyébként lehet, hogy később jó lesz, de most még nem annyira az, nem találja az arányokat, nem jókor és nem jól szól rá a mesterekre, hogy ne pofázzanak feleslegesen - ez az élő adásban komoly gond lehet mellesleg, ahol a műsoridőt kötött, és nincs idő arra, hogy Malek hosszú perceken át mondjon olyan értelmetlen marhaságokat, hogyaszongya "te meg mint egy nyíl, fogtad az íjat, kifeszítetted..." Azt mondjuk nem tudom, ki találta ki, hogy a műsorvezetőnek ringszpíkerként kelljen üvöltenie egy, a mennyezetről lelógatott mikrofonba, de szívesen beszélgetnék vele a döntéséről.

Az énekesek között voltak jók és gyengék, érdekesek és unalmasak, a továbbjutók személyével lehet vitatkozni pár helyen, de minek, ez a mesterek és a szerketesztők döntése, olyan soha nem lesz, hogy mindenki elégedetten tapsikoljon. A dalválasztás néhol viszont eléggé félre ment, Katona Klári Ne sírj című szerzeményén nemcsak a két énekes, mi is halálra untuk magunkat, nem volt elég lendület, dinamika a műsorban sajnos. Jó, a nyitószámban a punkrocker csaj úgy hörgött, mintha a Cannibal Corpse énekesi posztjára pályázna, és Aretha Franklin Thinkjét is tisztességesen odatette Nika és Fehér Adrienn, aki egy tajvani énekversenyen volt a próbák alatt - amikor a szerkesztők többször is azt hangsúlyozták, hogy MEG IS NYERTE, már lehetett tudni, hogy Nika megy tovább.

A műsor csúcspontja a nagyon kellemesen mély hangon éneklő Pál Dénes és látáskárosult Agárdi Szilvi duettje volt, ami nem mellesleg valóban szívszorítóra sikerült. A lány hangja nem rossz, de nem is különleges, így Mező Misi (egy látványos, "én mostan nagyon kikészültem, hagyjatok" kirohanás után) joggal döntött a srác mellett, akivel ezt a versenyt akár meg is nyerheti. Az, hogy a műsor készítői nem akartak több bőrt és szimpátiaszavazatot lehúzni a lányról, mindenképpen dicséretes, és jelzi, mennyire más irányba akarják elvinni a műsort, mint az idén szimpla trashrealityvé silányult X-Faktort az RTL Klub. És ennek mi, nézők vagyunk a legnagyobb nyertesei.