Tavaly két tévésorozat-tervezet mellett két mozifilm is nekilátott feldolgozni a klasszikus Szépség és a szörnyeteg-mesét, a filmek sorsáról nem tudunk, az egyik tévésorozatot visszadobták, a CW viszont berendelte a másikat, de hogy miért, azt élő ember nem tudja nekem megmagyarázni. Spoileresek leszünk.

Naszóval a klasszikus tévésorozatban Linda Hamilton mellett a mostanában a Sons of Anarchy-ban látható Ron Perlman szerepelt, utóbbinak nem nagyon kellett megerőltetnie magát, hogy szörnyeteget alakítson, hiszen olyan feje van, amivel valóban gyerekeket lehet riogatni. A modern változatban a szépség szerepét arra a Kristin Kreukra osztották, aki a Smallville-ben is csak a kétségbeesett nézést tudta hitelt érdemlően hozni, mert színészi eszköztára szegényesebb, mint bármelyik Jóban rosszban szereplőé. Megkapta maga mellé Jay Ryant, aki meg még férfiszemmel is faszán néz ki, szörnyetegnek egyszerűen nem lehet eladni, hiába vájtak az arcába egy helyes kis barázdát a sminkesek, bár az igaz, hogy Kreuk mellett színészistennek tűnik még ő is (pedig kurvára nem az).

A sztoriban Kreuk anyját lelövik a múltban, a Vincent nevű szörnyeteg viszont a csajt megmenti, aki ennek hatására beáll rendőrnek. És nyomoz, nagyon vagány bőrdzsekiben és olcsó stúdióbelsőkben, ráadásul egy olyan ügyben, aminek megoldását a The Closerben már ellőttek pár éve. A nyomozás egyébként is mellékes, itten a dráma a lényeg, az, ahogy Vincent beleszeret a csajba és folyamatosan menti meg mindenféle veszélytől, mintha más dolga sem lenne. Egyébként nincs neki, mert hivatalosan halott, Afganisztánban lőtték le, ahova meg azért ment orvos létére, mert a tesója meghalt a 911-es terrortámadásban.

De nem is halt meg, csak menekül (sokk: a kormány elől), mert kapott valami cuccot odaát, amitől elméletileg szuperkatona lett volna, de amikor ideges lesz átváltozik egy zöldes színben játszó szörnnyé, és mindenkit széjjelszaggat. Mint egy Tökéletes katonába oltott Hulk, igen. A bujkálásban egy haver segíti, aki valami szérumot ad neki néha, hogy ne amortizálja le a legénylakást. Na, és ezt rendelt be a CW, bízva Kreuk vonzerejében (pedig annyi kisugárzása van, mint egy cirokseprűnek) és Ryan kockahasában, megcélozva a 18-34-es nőket és férfiakat.

A pilot lassú, unalmas és csúnya, kifejezetten ronda képeket kapunk New Yorkról, a CGI még tévés szinten is szégyenletesen gyenge, a színészek pedig pocsékok.  A történet bugyutasága és a két főszereplő közötti vonzerő vagy szikra vagy kémia teljes hiánya kínosan feszengővé teszi az elméletileg romantikusnak szánt közös jeleneteket, Kreuk narrációjától pedig két perc múlva az ember hátán futkos a hideg. Nincs az az isten, hogy még egy epizódot megnézzünk.