Tegnap este a másik két mentorházban is volt sírás-rívás, meg némi éneklés is, már ha nagyon lazán értelmezzük a dolgot, és nem hasonlítgatjuk a tehetségkutatónak álcázott sztárgyár indulóit valódi énekesekhez. A csapatokat idén Feró kapta meg, ő került abba a nehéz helyzetbe, hogy három olyan indulót válasszon ki, akik vélhetően az első körökben esnek majd ki az élő adásokból. A három továbbjutó együttes nevét végül is egy félvak macska is kihúzhatta volna egy alomtálcából, az egyik (a PJZ) tagjai konkrétan énekelni sem tudnak, a Like-ot a Spirittől megkülönböztetni meg nehezebb feladat, mint megtippelni a hatos lottó nyerőszámait.     

Valahol ugyanez a sors, a gyors kiesés és egy hakniturné vár majd Keresztes Ildikó versenyzői közül a Stone nevű indulóra is - az ő Edda-előadása egy falusi majálison sem emelné meg a közönség vérnyomást, ötvenéves sztárt meg nem nagyon lehet faragni itthon, ez nem Susan Boyle országa, kérem szépen. 

A permanensen síró, és mesterkélt Lass Bea, miután besírta magát a mentorházba, sikeresen omlott össze Keresztes Ildikó szigorú tekintete előtt is, és folyathatja tovább a sminket az arcán egy kicsit az élő adásokban is. Az azért meglepő volt valahol, hogy a csöcsfaktorra erőszeretettel rágyúró műsorban nem jutott tovább Kovács Erika Keri, bár a tegnapi előadása alapján erre csak a siketek intézetében lett volna esélye. 

Végül továbbment Jimmy fia, Krisztián is, akinek egy fokkal talán jobb hangja van, mint a kiesőknek, viszont borzasztó idegesítő, amikor már hatvanadjára azt emlegeti, hogy ő nem Jimmy fia, Krisztián, hanem csak Krisztián, a Zámbó.  Ha az idősebb korosztályt tudják mozgósítani, akár még döntős is lehet belőle, ahol majd megküzd Csobot Adéllal. Isten irgalmazzon nekünk.