A Bridge, azaz A híd című sorozat erre nem mellesleg tökéletesen alkalmas lehet, mármint rákapatni a népet a más formájú médiafogyasztásra, mert addiktívabb, mint a meth, amit a Breaking Bad-ben főz Walter White, és sokkal izgalmasabb és élvezetesebb, mint bármelyik amerikai krimi, amit a tévében láthatunk. Nem tudom mi van a levegőben arrafelé, de a svéd-norvég-dán aranyháromszög az elmúlt években sorban termeli ki a jobbnál jobb sorozatokat, kezdve a Wallanderrel, folytatva a The Killinggel és a Those Who Kill-lel, és most itt van a Híd, ami semmivel sem rosszabb, mint az elődök, sőt.

Ami közös még ezekben a sorozatokban, hogy a brit és amerikai tévék is szeretik őket, és elkészítik a saját verziójukat belőle. A Wallandert az angolok dolgozták fel, a The Killinget az amerikaiak, a Those Who Kill-remake-t szintén az USA-ban készítik elő, a Híd pedig brit és amerikai verzióban is elkészül majd. Kérdéses persze, mennyire jól sikerülnek majd ezek a feldolgozások - a The Killing amerikai verziója nagyon sok nézőnek bejött, mások a dán eredetire esküdnek. Az biztos, hogy azt a sötét hangulatot, depressziós, szürke, nyomorult világot, amit ezek a sorozatok bemutatnak, nem lesz könnyű megteremteni.

A Híd egy tíz részen át húzódó nyomozás története, ami úgy indul, hogy a Svédországot Dániával összekötő 7,8 kilométer hosszú Øresund híd kellős közepén, a kvázi országhatáron találnak egy hullát. A test egyik fele a svéd, a másik a dán oldalon fekszik, így a nyomozást a két ország rendőrei közösen kezdik el, A svédek oldaláról egy nagyon furcsa viselkedésű, de zsenális elméjű nyomozőnő, Saga Norén (Sofia Helin nagyszerű alakításában) a dánoktól pedig egy nagydarab, joviális, alapvetően nyugodt csávó, Martin (Kim Bodina). A nyomozás persze nem annyira egyszerű, mint gondoljuk, de hát mikor az, ugye, ez nem egy Gyilkos elmék-epizód, hanem egy tíz fejezetes krimi, amit nagyon szívesen elolvasnék, már ha lenne belőle könyvváltozat.

Anélkül, hogy bármit lelőnénk a sztoriból, elég nehéz mesélni róla, így ezt inkább hanyagolnám, sokkal élvezetesebb hétről hétre szembesülni a fordulatokkal mint elolvasni őket. A Koppenhágában és Malmőben játszódó történet viszont legalább annyira társadalomkritika, mint krimi, a hajléktalanok helyzetétől kezdve a bevándorlókon át a korrupt rendőrségig és a legfelsőbb réteg felelősségvállalásig (illetve annak hiányáig) mindenről szó van benne, ráadásul duplán, hiszen megismerjük a dán és a svéd oldalát is ezeknek a kérdéseknek. Az epizódokat szándékosan olyan szürkére fényelték, mintha ezzel szeretnének minden nézőt elijeszteni attól, hogy valaha is ellátogasson a két országba. Ennyire depressziós, nyomorult világot régen láttunk utoljára, talán a The Killing volt ilyen az állandóan esős Seattle képsoraival (amit meg Vancouver alakított a sorozatban, de minegy).

Ami számomra a legérdekesebb, és egyben az amerikai közönség számára legkevésbé érthető, az, hogy a sorozat szereplőit nem a külsejük, hanem a tehetségük alapján válogatták. Míg például Josh Henderson csak és kizárólag azért kaphatott szerepet a Dallas-remake-ben, mert a 18-49-es korosztály nőtagjai a nyálukat csorgatják a kockahasra, a Híd főszereplőnőjének az arcán akkora sebhely látható az orrától az álláig, amivel elképzelhetetlen, hogy az USA-ban kamera elé állhasson, de ha mégis, csak drogos kurvát vagy gonosz bérgyilkosnőt alakíthatna. A Hídban mindenki hús-vér ember, olyan szereplő, akivel két pillanat alatt lehet azonosulni, nem egy mesevilág, hanem a rögvalóság képviselői. Emellett rettentő jó színészek is, Kim Bodina és Sofia Helin alakítását minden épeszű tévéakadémia-tag Emmy-vel díjazná, már ha amerikai sorozatban szerepelnének.

Nagyszerűek a díszletek, a faházak, a szobabelsők a maguk skandináv letisztultságával, de kiváló munkát végeztek a jelmeztervezők is, ráadásul a produkció láthatóan nem ment rá a termékelhelyezésre, ahány számítógép, autó és mobiltelefon szerepel benne, annyiféle. A Híd mind a tíz részen át fent tudja tartani a néző érdeklődését, a lendülete csak pár helyen törik meg, és ugyan a nyomozás során párszor előfordul, hogy a néző hamarabb tudja, mi fog történni, mint a rendőrök, de valahol ez is a koncepció része lehet, hiszen a sorozat egyik központi témája a rendőrség inkompetenciája és nemtörődömsége. Az epizódokat itt tessék keresni - ha idén csak egy sorozatot akar valaki bevállalni, akkor nyugodtan válassza a Hidat, nem fog csalódni.