Az NBC az olimpia magas nézettségét kihasználva vezeti fel pár sorozatát még jóval az őszi premier előtt: tegnap debütált a Go On című sitcom, amit a Grimm második évada és az Animal Practice követ majd hamarosan. A Go On pilotját mi már egy hónapja láttunk, és már akkor is tetszett, a kritika azokat a benyomásainkat tükrözi.

Matthew Perry a Jóbarátokban nagyon vicces volt, a Studio60-ben már nem annyira, de voltak jó pillanatai, ami elmondható az Elnök embereiben vagy a Férjem védelmében című sorozatokban nyújtott alakításairól is, viszont a Mr. Sunshine-ban valahogy nem volt benne a szíve, így a buktán sem nagyon lehetett csodálkozni. A Go On viszont már Perry-re épül, mindenki más csak végszavazik neki, ami a pilotot elnézve nagyszerű ötlet, a kérdés csak az, kivitelezhető-e 22 epizódon keresztül. A Louie, ami hasonlóképpen egyszereplős sorozat, évente nem tud és nem is akar 22 résszel jelentkezni, mert kifulladna a dolog, és a nézők nem lennének kíváncsiak a sorozatra.

A Go On egy egykamerás sitcom, amiben Perry egy önelégült, beképzelt, mindenkinél mindent jobban tudó, egocentrikus seggfejet alakít, aki történetesen egy rádió sportriportere. Aztán egy nap meghal a felesége, és emiatt kicsit padlóra kerül, amit a főnöke azzal igyekszik orvosolni, hogy elküldi egy terápiás csoportba. Ryan (mert ez a karakter neve) persze ennek nem örül, és átveszi az irányítást a csoport felett annak vezetőhétől aki egyébként nem is szakképzett terapeuta.

A sztori nem túl érdekes, az igaz, és maga az egész "járjunk csoportba a kínunkat kibeszélni magunkból" dolog meglehetősen rendszeridegen itthon, de Perry és a mellékszereplők (Laura Benanti, Julie White, Suzy Nakamura, Allison Miller, Khary Payton, John Chu és Bill Cobbs) miatt érdemes nézni, mert nagyszerű a "kémia" (vagy mi a fasznak szokás a chemistry-t fordítani) a szereplők között, Perry-ről pedig üvölt, mennyire élvezi a szerepet. A folytatás szeptemberben jön, ott leszünk.