A Falling Skies első évadának végén azt írtam, hogy nem egészen olyan lett a Spielberg-istállóból kiszalajtott idegen lényes sorozat, mint amire számítottam. A alapfelállás pedig fasza volt, a bolygót leamortizáló, kellően visszataszító idegen lények (micsoda genyók már, a gyerekeket vegzálják leginkább) ellen koszos arcú hétvégi partizánok küzdenek igazi városi gerillákként, több-kevesebb sikerrel. Na jó, inkább kevesebbel, mert egy bazinagy idegen acélkolosszus felrobbantása csak Bostonnak jön jól, a bolygó 99,99 százaléka ettől még szopóágon van. Az első etap utolsó jelenetét, vélhetően Spielberg óvatos sugallatára vagy pont neki tisztelegve a Harmadik típusú találkozásokból emelték át, és őszintén szólva attól tartottam, hogy a készítők a családi szál erősítése mellett egyfajta diplomáciai megoldás felé viszik el a történetet, de hálistennek nem így lett. Spoileresek leszünk, de legalább rövidek.

A második évad elején három hónapot ugrunk az időben, a főhős Tom Mason nem tért vissza az idegenek hajójáról, a szabadcsapat meg az ET-k tőrbe csalásával és a sok lúd disznót győz elv alkalmazásával irtják az agresszorokat, mindenki koszos és büdös, a csajom azt is kiemelte, hogy az egyik szereplő haja rendesen lenőtt, és látszik a festés (én ezt a büdös életbe' nem vettem volna észre), szóval életszerű, hihető a kínlódás., Aztán persze előkerül Tom is, de nem sokáig vigyorog, mert a fia lelövi, na nem direkt, csak szar helyen állt, azért. Innentől a duplarészes visszatérő epizód egyrészt azt mutatja meg, mi történt a tanáremberrel ET birodalmában (sokat szívott) és kiderül, mit akarnak az idegenek (terraformálni és ide költözni), valamit az is, hogy ez így nem nagyon mehet tovább, vagy ők vagy mi és passz, ez a bolygó kicsi két fajnak.

A másik szálon kevés nyavalygással és annál több elszánt tekintettel találkozunk, a túlélés megkeményítette a lelkeket, és már a hatéves gyerek is szeretne az idegenek zöld vérében tocsogni derékig, ami nagyon jót tesz a sorozatnak, mert végre van valamiféle tét, és nemcsak arról szól a történet, hogy Tom a fiának a búzamezőkről mesél, pedig az leszívesebben menne megpocsíkolni valamelyik partizánlyányt. A folytatás, legalábbis a promók alapján akciódús lesz, tovább folytatódik az ellenállás és még több mindent tusunk meg a rohadék inváziós kontingensről, sőt, kaptunk egy piros szeme miatt azonnal felismerhető, különösen rohadék ET-t is, aki visszatérően vegzálja majd hőseinket.

A változások jót tettek a sorozatnak, nincs annyi picsogás, mint az első évadban, és mintha a szereplők is logikusabban viselkednének, mint korábban. Tom visszatérése és a többiek bizalmának visszaszerzése nekem kicsit elhamarkodottnak tűnt, ebben több drámai lehetőség volt, mint amit kiaknáztak belőle, de sebaj, ez legyen a legnagyobb bajom. A megvalósításra nem lehet panasz, a trükkök ezen a szinten továbbra is a legfelsőbb kategóriát képviselik, a díszletekre, a jelmezekre panaszunk ne,m nagyon lehet, sőt, mintha a színészeket is jobban instuálnák, mint korábban. Nálam a második évad bekerült az azonnal nézős kalapba.