Egy tévés producer mondta nekem egyszer, hogy a legegyszerűbb vetélkedő/reality műfaj a társkeresős, mert ha az ember ránéz a képernyőre, menten tudja, miről van szó. Éppen ezért nem egyszerű feladat megújítani a műfajt, olyan jellegzetességeket beletolni, amivel az újabb műsorok mások, mint a "három faszi/nő egy paraván mögött ül és hülye kérdésekre ad még hülyébb válaszokat, hogy a műsorvezető mellett feszengő csaj/pasi választhasson egyet" kaptafára készített tucatnyi előd. A Fox két nyári társkeresős műsora is megpróbálta újra feltalálni a kereket, csak éppen nem jött nekik össze.

A The Choice egy saját fejlesztésnek hazudott The Voice-klón, amiben adásonként négy Közepesen Ismert Hülye keresnek mátkát, de úgy, hogy a delikvensek egy székben ülnek, a színpadnak háttal, bizony, zseniálisan egyedi ötletről van szó, és így hallgatják azt, ahogy a futószalagon érkező műnők fél percben próbálják eladni magukat nekik. Ha bejön a mondanivaló, vagy elég hangosan kurjongat a csöcsre kihegyezett közönség, akkor előretolnak egy kart, és megfordul a szék - ha ezt a bonyolult mutatványt többen is abszolválják, akkor a luvnya választ. Ha senki, akkor a nő megy haza, és jöhet a következő.

A The Voice című énekes tehetségkutatótól a széket lenyúló műsorban minden Kívánatos Agglegény három nőt gyűjt be, látszólag nem produceri utasításra, hanem saját akaratból, bár a székek forgatása egyértelműen központi irányítással történik, ahogy ez a pilotból is kiderült, amikor az egyik jóember már régen forgott valamelyik fröccsöntött nő felé, és a keze még a kallantyú közelében sem járt. A jelentkezők közül egy delfin is ki tudja választani azokat, akik bekerülnek majd a faszik gépkönyvébe vagy hova, csak a külső számít, azon belül is a csöcs és a hatalmas száj. A három csajból aztán nagyszerű villámkérdésekkel (pl. mit tennél meg az imádott férfiért?) marad egy, azzal mennek randira, amiről a következő adásban látunk egy pár másodperces összefoglalót, és jöhet a következő négyes.

A műsorral az a legnagyobb baj, hogy a négy csávóval épeszű ember el nem menne még csak a sarki fűszereshez sem, ráadásul látványosan unják is a dolgot, és beképzeltségük süt a képernyőről. Pauly D, a Jersey Shore-ból vagy Romeo, aki állítólag nagyszerű rapmuzsikus, biztos talál magának pont ilyen nőket, mint akik jelentkeztek a műsorba, ehhez tényleg nem kell a Fox. A műsor a gagyi határán egyensúlyoz, de próbál szofisztikáltnak tűnni, a házigazdája például az a Cat Deely, aki egy táncos reality-t is vezet, és mivel angol, ezért az akcentusa - legalábbis a Fox reményei szerint mindenképpen - kiemeli a műsort a trashreality-k posványából.

A másik csajozós műsor, a Take Me Out erre kísérletet sem tesz. A házigazda George Lopeztől a díszleteken át a résztvevőkig mindenről süt az olcsó giccs, rózsaszínben pompáznak a grafikai elemek, és kórusban kiáltja a nyereményút színhelyének nevét a közönség, pont mint egy hetvenes évekből visszamaradt műsorban. Mégis jobb ez a formátum, mint a másik, mert egyrészt nem lopás, hanem licensz (ausztrál alapokon nyugszik, de a briteknél lett belőle siker), másrészt pedig sokkal viccesebb és szerethetőbb, mint a The Choice - még akkor is, ha Lopeztől minden jóérzésű embert kiver a víz, különösen akkor, amikor pajkosnak szánt poénokkal vegzálja a nőket.

Ebben a műsorban ugyanis a nők választanak, egészen pontosan harmincan. A menet egyszerű, mint a dobókocka: bejön egy agglegény, ha nem tetszik valakinek, megnyomja a gombot, és ezzel kiszáll a licitből. A fickó ezek után elmond pár szót magáról és jön egy kisfilm, amiből kiderül, hogy mondjuk extrém vegán, esetleg szereti esténként kutyának öltözve ugatni a holdat, így újabb nők nyomnak pánikszerűen gombokat. A harmadik körben a faszi bemutat valami kunsztot, dobol, sztriptízel, fejen állva süt rántottát, mittudomén, és ekkorra már csak pár nő marad - jó esetben persze, mert az is előfordul, hogy senki nem akarja hazavinni a díszhímet.

A Take Me Out - attól eltekintve, hogy pont úgy a szoláriumok törzsközönségére épít, mint a The Choice - azért élvezhetőbb, mint a székes műsor, mert jobban pörög, valahogy jobb az interakció a leginkább belpesti kéjenc vénemberre hajazó műsorvezető és a nők között, a kérdések és a válaszok leginkább a hatodikos általános iskola szintjére emlékeztetnek, de ez is belefér, mert ez egy ilyen habkönnyű műsor, ami nem akar több lenni, mint aminek látszik. A két formátumot itthon nagyjából egy délután alatt meg lehetne honosítani, mondjuk az különösen nagy poén lenne, ha a The Choice-t az RTL venné meg, és lenullázná a Tv2-re érkező The Voice nagy poénját, A Megforduló Széket, de nem akarunk tippeket adni.

The Choice: 1/5

Take Me Out: 2,5/5