- Úgysem találod ki, mi a foglalkozásom! Még senkinek sem sikerült.
- Kereszténydemokrata politikus?
- WÁHÁHÁHÁÁ.
A hentestermetű, diótörő állkapcsú német fickó akkorát röhög, hogy majdnem ránk zuhan negyven palack minőségi rosé. Aztán megmondja, hogy fodrász Londonban.
A harmadik nap délutánját töltjük Cannes-ban, és be kell látnunk, hogy 72 óra kompromisszummentes részvétel a világ legnagyobb reklámfilmfesztiválján testileg-lelkileg átalakítja az embert. A medenceparti délután egykor kezdődött, most négy óra van, és éppen ide tudtuk vonszolni magunkat ébredés után. Én azt hittem, tegnap szépen teljesítettem a hatos hazaérkezéssel, erre kiderül, hogy itt tíz előtt le nem feküdt senki, de még ez sem tudja a kedvem szegni. Jattolunk a vicces ausztrál producerrel, kapunk egy pohár rozét, aztán a felső szintről bámuljuk, hogy ezek szerint mégis igazak a hip-hop klipek. Fent is sokan nyüzsögnek, de a medence és a partja dugig van beszélgető, lazán táncoló, lábat vízbe lógató és fürdőző emberekkel. Mármint biknis csajokkal és körülöttük örvénylő, slank csávókkal.
Van ezen kívül egy felfújt guminő, egy gumiférfi - ezek a vízben - körös-körül meg több száz csevegő ember, négyszer annyi rozés palack, jéggel teli szemeteskukákba dugdosva, fönt pedig a barbecue-főoltár ontja magából a kolbászokat.
Rövid idő múlva feltűnik, hogy milyen jól néz ki mindenki. Aztán végignézek magamon, és meg kell állapítsam, hogy én is veszettül jól nézek ki! A speciális cannes-i életmód miatt sovány lettem, mint egy agár és barna, mint egy hindu, kár, hogy nem nőtt rám egy nagy, virágos tetoválás is, dehát mindent azért nem lehet.
Az egyik kedvenc figurám a Hunter S. Thompson-hasonmás, aki rengeteget dolgozhatott a részleteken, szerintem még a koponyáját is direkt faragtatta olyan alakúra, de annyirakicsattanóan egészségesnek néz ki, hogy teljesen elrontja az összhatást. A másik a kalapos + József Attila-bajszos londoni Hipszterkirály, aki a tegnapi este végén elaludt a napon és elképesztően durva részegkőműves-színűre sült. A Király megkérdezi tőlem, hogy nálunk is újra divatba jött-e "a jó öreg extasy", de mire megmukkannék, már tovább is lebeg, letörölhetetlen mosollyal az arcán.
A legnépszerűbb kiegészítő nem a pilótaszemüveg, hanem az előző napi Shots-buli elmosódott pecsétje a kézfejen, csoda hogy valaki be nem tetováltatta magának azonnal.
Kellemes íve van a bulinak: úgy délután hatig csak szédeleg mindenki és ütemes ivással, még ütemesebbb dumálással és alkalmi kolbászokkal próbálja életre kelteni magát. Pár óra alatt a legleharcoltabb szakember is kirúgja magát, a hangerő emelkedik, nő a csapásszám, egyre több a felnevetés, aztán ahogy lassan alkonyodni kezd, a vidámság néha már visongásba csap át.
A filmipar a reklámszakma királykategóriája, és én már az előző nap, ugyanitt elköltött sütögetős ebéden éreztem, hogy a Lions filmes részének igazi lényegét a medenceparti fogja jelenteni. És tényleg. A közös ébredés élménye eleve mindenkit barátságossá tesz, a jókedvet pedig nem is annyira a bor vagy a drogok, hanem az a tudat biztosítja, hogy egy csomó francia és amerikai mindeközben valami szörnyű szemináriumi teremben aszalódik a fesztiválpalotában. A reklámozás az ügyes kommunikálásról szól, itt meg mást sem lehet, mint kommunikálni. Cannes persze elitista, de ugyanakkor igazságos is: egy ilyen buliban egy pár papuccsal, egy pólóval, egy bermudával és ügyes pofázással bármit el lehet érni.
És ez a bármi ugyanúgy lehet egy szédítő csík a rododendron mögött, mint egy forgatás London, Pesten vagy Bukarestben. Bukarest a lovaskocsik miatt különösen népszerű sztoritéma. A végére akkora kapcsolati hálót szövök, hogy úgy kell a taxi után kötni összehajtogatva, de hol van még a vége! Megy a sztorizás arról, hogy miért hülyeség bulit szervezni Londonban az olimpia alatt, a bukaresti kóbor kutyákról, a feljövő Pozsonyról, a sosem alvó utómunka-szakemberekről, meg azokról a hülyékről, akik még itt is longboarddal járnak. Sőt, egy olyan ember élménybeszámolóját is meghallgatom, aki egy szexshop kontrollmonitorján saját szemével figyelte, hogy a hivatali autójával érkező híres politikus melyik kakaszexfilmet nézi a fükében. Mondjuk ő magyar volt, de hála istennek a magyaroknak is vannak exportképes történetei.
Úgy volt, hogy hatig tart a medenceparti, de majdnem tizenegykor bomlik csak föl a buli, amikor már az óriásfaszú gumiférfi felfújt pöcse is ernyedten lóg a vízbe, a villa kertjét pedig legalább ezer üres rozéspalack borítja el. Le is megyünk a városba megnézni, mi a helyzet a tömegrendezvényeken.
Fura, de az óváros zenés helyein tízedannyian mozognak, mint előző este. A strandon pedig egyik partiba sem vagyunk képesek becsusszanni. Meg is állapítjuk, hogy a magyar reklámszakmának és személy szerint nekünk is sokkal összeszedettebben kell felkészülnünk a 2013-as Lionsra. De az az igazság, hogy túl jó volt a medencebuli, így motiválatlanabbak vagyunk a francia válogatottnál is. Ugyanakkor tagadhatatlan, hogy akinek napi 3-nál kevesebb belépője van - és ezek között kell villa-, nagyszálló- és strandpartinak is lennie - az egy társasági pária. Márpedig itt a társaság biztosítja nemcsak a másnapi fejfájást, de a következő évi üzletet is.
Jó volt ugyanakkor látni, hogy bár Magyarország majdnem olyan jelentéktelen pont a szakmai világtérképen, mintha Afrikában lennénk, egyes ügyes magyarok igenis képesek ebben a nemzetközi elitmezőnyben is feltűnést keltő eredményt elérni. Társaságunk egyik fele - szégyen, de én is - hajnali három felé ugyan kidőlt, de a többiek folytatták, és Juditot, a díszlettervezőt állítólag egy tucat öltönyös biztonsági húzta ki reggel az egyik partmenti luxusszálloda medencéjéből. Ez a visszhangos magyar siker, nem a kalocsai mintás pilótaruha!
A végére szintetizálásnak annyit, hogy életemben először jártam a Cannes Lionson, így egy csomó mindent még nem tudtam megtapasztalni a világ legkiválóbb társasági eseménysorozatából. Nagyszállodás tetőpartin például egyáltalán nem voltam, hajón sem, bár lehet, hogy hajóbulik nincsenek, mert onnan nehéz áttántorogni a következőre. A kérdés csak az, hogy finanszírozza-e bárki még egyszer a kompromisszummentes tényfeltáró munkát. Félek, a magyar szakmaiság még nem áll ezen a szinten.
De nem vagyok bánatos, mert több honfitársunk kiemelkedő teljesítménye bizonyította, hogy ha magán a versenyen nem is érünk el soha eredményt, társasági fronton igenis számíthatunk komoly trófeákra. Ja, és még sosem volt olyan cikksorozat, aminek a megírása közben három kilót fogytam volna.
Momina 2012.06.24. 16:48:40
F. Fred Palakon 2012.06.24. 17:24:21
Link Elek 2012.06.24. 18:16:15
Szomjas Gödény · http://szomjasgodeny.hu/ 2012.06.24. 18:18:02
Csak még mindig nincs kész a cikksorozat...
trolololol · http://basszas.blog.hu/ 2012.06.24. 19:58:21
spontan · http://erdekessegek.info 2012.06.24. 20:32:18
Mateahos 2012.06.24. 21:21:34
efes · http://efesasanisimasa.wordpress.com/ 2012.06.24. 22:39:32
TARTYOM 2012.06.24. 22:51:57
DrSWAG_InstaProfessorOfYolo 2012.06.24. 23:16:54
Mourinho már nem a király 2012.06.25. 08:00:18
Kár hogy vége.
saks 2012.06.25. 08:46:01
Ha más nem is, de legalább az megerősítést nyert, hogy a magyar reklámszakma egy színvonaltalan foshalom.
pingvinmadár 2012.06.25. 10:58:10
medencézni és aztán írni belőle egy fos cikket.
ezanicknevem 2012.06.25. 14:43:13
Kedves fanyalgók, keressetek egy medencepartit, jobban fogjátok érezni magatokat. :)
ethan blow 2012.06.25. 17:37:20
Te mit dolgozol különben? Csak érdekel, hogy mi lehet az a szellemi magaslat, ahonnan valszeg minden nagyon picinek tűnik.
saks 2012.06.26. 10:06:51
Árokásó segédmunkás vagyok. Na eztet nem gondótad vóna mi?
Styxx 2012.06.28. 13:28:08
Bocsesz,ha volt az előző részekben és tudom, hogy nem reklámszakmásak, de egy hollywoodi nagyasszony,meg külföldre szakadt egymillió dolláros, akciósan százdollcsis bolti eladós miniszterelnök-meréyynő-tudósító a szomszédból mindig felbukkanhat.
phaemoor 2012.06.29. 11:12:21