Először vagyok Cannes-ban, de a világ legnagyobb reklámfilmfesztiválján eltöltött egy nap alapján úgy tűnik, az iparág egyáltalán nincs olyan szörnyű válságban, mint ahogy az otthonról esetleg tűnhet. Több és jobb minőségű szeszes italt ugyanis fizikai képtelenség lenne megitatni a rengeteg résztvevővel. Ezt már onnan is sejteni lehetett, hogy a Lions fesztivál weboldalán az egyik legjobban kiemelt alapinformáció az, hogy mikor van a Happy Hour.A fesztivál tényleg gigantikus a maga több, mint tízezer regisztrált résztvevőjével. Akik ráadásul lényegében egy, igaz jó nagy épületben mozognak. Hogy lehet ennyi embert kezelni egyáltalán? Hogyan férnek be egy-egy népszerűbb előadásra? Hogy tudnak ennyien vécézni? Megannyi naiv kérdés, amikre pár órán belül tudtam a választ: a tízből öt-nyolcezren másnaposan fekszenek a szállásukon és azon imádkoznak, hogy legalább az esti medencepartikra összekaparják magukat. Így is marad elég ember a Fesztiválpalotában.ű

Az elmúlt négy év tehát hálistennek nem roppantotta meg a nemzetközi reklámbizniszt, ahol mégis forradalmi események zajlottak: a hipszterek egy merész gördeszkás rohammal átvették az uralmat. A vizuális hatalomátvétel eredményeit a Happy Houron lehet a legvilágosabban látni. (A Happy Hour elnevezés már önmagában ironikus hipszterizmus, hiszen nem féláron, hanem tök ingyen etetik-itatják a résztvevőket az esti díjátadók előtt, egy műfűvel borított tetőkerten.) A világ reklámszakemberei megdöbbentően hasonlóan néznek ki. Flip-flop papucs, bermuda, könyékig visszahajtott kockás ing, pilótanapszemüveg, oldalt rövidre nyírt, középen hosszabbra hagyott frizura, az esetek jelentős részében kar- vagy mellkastetkóval feldobva. Na és persze szigorúan 35 év alatti életkor, az idősebbeket gondolom letaszítják egy száz méter magas ingyenkupon-hegyről. A reklámversenyben van Young Lions kategória, itt azok mérkőznek meg, akiknek még nincsen tetoválásuk.

Aki este nyolc előtt magához tér, az beülhet mindenféle híres reklám- és pénzköltési szakember előadására. De ők mind gyorsan beszélnek és néha megmozdulnak, amit szemmel le kell követni, ez pedig heves fájdalmat kelt a homloklebenyben és tarkótájon, az meg kinek kell.

A Lions igazi értelme tehát a bulizás, ami nem hülyeség, hiszen a jó reklámos jó társasági ember is, amit itt világszínvonalon lehet gyakorolni. Cannes-ban kétféle buli van, kategóriánként minden este több tucatnyi. Vannak a tengeparti bulik a Croisette nevű híres sétányon, illetve a villa/medencepartik a domboldalból a Földközi tengerre néző régi nyaralóházakban.

Az első este a vízparti variációt próbáltuk ki. Itt válik el a flip-flop a májtól: egy rakás buli folyik egymás mellett a parti homokban, a legügyesebbeknek mindegyikre van belépő karszalagjuk. Csupasz karú újoncként elismerően néztem az alkarjukat afrikai asszonyként belépő karperecekkel beborító profikat.

Először egy mobilos buliba jutottunk be, valójában azért, mert nem voltak bent elegen, és szinte berántottak minket a sétányról. Hamar kiderült, hogy miért akartak nagyobb tömeget: Brian Wong, a Kiip alapítója partizott bent, neki kellett a társaság. Wong internetes híresség, mert ő volt a történelem legfiatalabb vállalkozója, aki kockázati tőkét kapott, fiatalabb Mark Zuckerbergnél is. A Kiip fasza ötletre alapul: mobiltelefonos játékokba illesztenek reklámokat, de nem régimódi bannerek formájában, hanem úgy, hogy ha megugrunk egy szintet vagy más achievementet érünk el, való életbeli jutalmat kapunk - ez maga a reklám - mondjuk egy ingyen kavét valahol. Wong 13 évesnek kinéző, kedves, közvetlen fiú, de nem közvetlenebb öt gintonicnál, ezt a homloklebenyem tanúsíthatja.

Később megnéztük a Microsoft szomszédos buliját is. Mindkét helyen 1-5 éves lakossági slágerekből gyúrt egyveleget játszottak, de a parti homokban ez is belefért. Csütörtök este innen folytatjuk, a cél a villapartik remélhetőleg még mondénabb világa.