Elstartolt a Continuum, a Showcase legfrissebb kanadai sorozata, amiben van időutazás, csudakütyü, összeesküvés, terrorizmus, mindent behálózó nagyvállalatok és a tilt-shift effekt egészségtelen mértékű használata. Meglepő, de még így is nézhető lett. Spoileresen írunk a premierről.

Ha valaki csak ma reggel talál rá a Continuumra, akkor azt olvashatja, hogy vasárnap este kanadai rekordot döntött a sorozat a maga 1,7 millió nézőjével, hiszen minden demóban ez volt a nap legnézettebb műsora, network tévén és kábelen egyaránt. Ettől akár hasra is lehetne esni, de annyira azért nem volt fasza a pilot, hogy spontán hullámozzunk tőle. A történet egy meglehetősen sötét jövőben kezdődik, ahol a főszereplő rendőrnő éppen gyereket nevel meg éldegél a párjával kényelmesen, na persze néha a renitenskedő polgárokat meg kell rendszabályozni, de csak jobb ez, mint a csavargyárban szívni három műszakban.

A 2077-es világot a cégek, mit cégek, Multicégek, Konglomerátumok és Nagyvállalatok irányítják, ami nem tetszik mindenkinek, így szabadságharcba kezdenek, de ezt a másik oldal - valahol érthetően - terrorizmusnak tekinti, amikor pedig felrobbantanak valami világcég-központot, és ezzel megölnek 30 000 embert, hajtóvadászat indul ellenük. A végén persze elkapják őket, mind a hetet vagy nyolcat, és jöhet a halálos ítélet, de egy kis hiba csúszik a tervbe, mert a terroristáknak van egy beépített emberük és egy időhurkon vagy miafaszon keresztül visszacsúsznak 2012-be - a főhősnővel együtt.

Innentől nagyjából kiszámítható a történet, a nő egy kis kiborulás után (jajistenem, holvagyok) üldözőbe veszi a terroristákat, és kezd kibontakozni a történet összetettebb része az időutazással járó paradoxonokkal, kérdésessé válik például, hogy miért is került vissza Kiera a múltba, és pontosan mi is a szerepe abban, hogy az alkalmi partneréül szegődő geekből a jövő egyik legnagyobb hatalmú polgára lesz. Mert persze segítők nélkül nem megy a hősködés, a kísérleti frekvencián egymással kommunikáló geek és zsarunő mellett van egy szimpatikus rendőr is, és biztos lesznek még páran, akik egyengetik az utat.

A sztori nem rossz, a kivitelezés viszont elég szegényes, a jövő ócska CGI-épületei egy fokkal nem néznek ki jobban a Szárnyas fejvadász megapoliszában látottaknál, a díszletek néhol zavaróan összecsapottak (hotel, rendőrőrs), a tilt-shifttel kétségbeesetten igyekeztek eltakarni mindent, ami a háttérben olcsó hatást kelthet, de csak a figyelmet irányítják rá, ejnyemár. A főszereplő Rachel Nichols (Alias, The Inside, Gyilkos elmék) pont azt a karaktert hozza, amit eddig, csak most nem szőke, a jelenkori rendőrember meg a Melrose Place és a Charmed rajongóinak lehet ismerős  - legjobb arcok (Lexa Doig, Robert Cross, Mike Dopud) a terroristáknál vannak.

A tempója viszont nagyon fasza a pilotnak, volt akció, lövöldözés bőven, nem sokat szarakodtunk a kesergéssel - Rachel Nichols sóhajtozott egy kicsit, hogy mi lesz a gyerekkel a jövőben oszt kalap, irány levadászni az ellent. Azt még nem tudom, mi lesz akkor, ha epizódonként nyír ki két terroristát, de nem is baj, ha az áthúzódó szálra koncentrálnak, az sokkal érdekesebbnek tűnik. Értékelés: 3,5/5.