Amilyen unalmas lett a CSI:NY fináléja és közepesen nyálas a Miami kiadásé, annál izgalmasabb 45 percet produkált az anyasorozat. Jó, az eredeti Helyszínelők készítői már jóval a finálé fogatása előtt tudták, hogy nem kap kaszát a sorozat, így nem kellett nagyívű, könnyes-búcsús zárásban gondolkodniuk, hanem lehetett egy kicsit szórakozni a nézők idegrendszerével. Kicsit leszünk csak spoileresek.

A legjobb dolog, ami egy sorozattal történhet, ha Ted Danson úgy dönt, érdekli a projekt. A Damages vagy a nélküle elég közepes Bored to Death készítői tudnának erről mesélni, a palinak olyan kisugárzása van, hogy az valami hihetetlen, nem sokan tudnak úgy jelen lenni a képernyőn, hogy anélkül egyértelmű, ők a főnökök, hogy egy szót is szólnának (Tom Selleck is ilyen). Az évadzáróban megoldott(?) ügy csak hab volt a tortán, nem az volt a lényeg, hanem a színfalak mögött rángatott szálak és az utolsó 8 perc, amire felvezették az egész epizódot. A merénylet, Shue titkának kiderülése, a döbbenet Danson arcán, amikor az utolsó jelenetben a dráma a tetőpontra ér - mindezt olyan faszán összerakták, hogy el a kalappal.

Volt persze negatívum is az epizódban, Jaclyn Smith (Charlie angyalai) vendégszereplése mindenképpen mélypont volt, és az érdekesebb karakterektől vett el értékes perceket, de ezt meg lehet azárt bocsátani, hiszen végre Hodges is emberibbnek tűnt (Cmith az anyját alakította). Ami viszont idegestő volt, az a Nick Stokes-történetszál, hiszen az évadzáró előtt két héttel jelentették be, hogy George Eads, a karaktert alakító színész (aki nem mellesleg messze a legszarabb színész az egész sorozatban, evör) aláírt két újabb évadra, szóval nem száll ki a kalandból bassza meg. Ettől még a folytatás lehet jó, Jorja Fox visszatér, Danson is, és Shue szerződése is érvényes még, az évadnyitóra mindenképpen visszanézek. Értékelés: 4/5.