Kérem szépen, van az úgy, hogy az ember téved, sőt, én nagyon sokszor szaladok bele a késbe, mint most is: a Scandal a rém gyenge pilot után olyan tempóban állt a lábára, hogy csak kapkodom a fejemet, ilyen pálfordulást az utóbbi öt évben egyszer sem tapasztaltam a tévében. Shinda Rhimes legújabb szappanja persze ettől még simán guilty pleasure, de legalább annyira izgalmas, mint a Revenge, azt pedig nagyon szeretjük. Spoileresek leszünk.

Szóval úgy berántott a második epizód, mint a sicc, és nem feltétlenül a heti cselekmény és megmentendő lóvés gyökér miatt, hanem az áthúzódó, brazil szappanoperákat meghazudtoló szál miatt, amiben van ugye egy szerelmes elnök, egy frigid, de félelmetesen okos feleség, egy jólelkűnek tűnő kabinetfőnök, meg a többi, és most itt állunk, hogy ki az isten ez a Quinn, és micsoda geci már a kabinetfőnök, akiben pedig hittünk ezerrel. A szereplőkre mellesleg nem nagyon lehet panasz, kivéve a főszereplőt, akire én tuti rászólnék, hogy csukja már be a száját, nem kell állandóan úgy néznie, mint aki egy farkat lát a kamera helyett.

A finálé első tíz perce frenetikus sebességű volt, alig győztem kapkodni a fejemet, és még azt is megbocsátom a sorozatnak, hogy papírzsebkendővel akarnak vérfoltot eltüntetni, és ezt hóttkomolyan tálalják, mert az újabb és újabb WTF-pillanatok kárpótolnak az ilyen marhaságokért. Ott volt menten a geciember sajtótájékoztatója, a Quinn-bukta, a kabinetfőnök mocskos kis titka a végén, és így tovább, egy epizódban volt annyi ilyen pillanat, mint másutt egy évad alatt. A legjobb jelenet az elnöknő vs. Olivia csörte volt, Bellamy Young olyan First Lady volt benne, hogy csak néztem - ez egyszer jogos volt Kerry Washington tágra nyílt szájas csodálkozása, mert úgy lejátszották a képernyőről, hogy csak úgy porzott. Értékelés: 4,5/5

A második évad 13 epizódos berendelést kapott, és ősszel tér vissza csütörtök este tízre. Az első évadot itthon a Universal Channel adja, tessék becsatlakozni, még nem késő.