Szerda este tíz tájban szusszantam egy nagyot, végre elkészült egy oknyomozó dokumentumfilm az m1-nek arról, amit eddig is tudtunk, létezik egy kockás füzet, amiért vagy tíz éve nem adott egymillió forintot a Nemzeti Sport Karesznak.

A Becsengetünk és elfutunk dokumentumfilm-sorozat A foci háza táján... című részében (itt nézhető meg) bizonyossá vált, hogy a vajdasági, magyarul és szerbül jól beszélő Karesz ebben a füzetben vezette, kinek mennyit fizetett ki a maffia, hiszen nem az ő biznisze volt a bunda, ő csak szervezője, kvázi pénztárosa volt. Elmondta, hogy a Centrál kávézóban és az egyik Kálvin téri hotelben volt a manipuláció törzshelye, oda mentek üzletet kötni, ott állapodtak meg a meccsekről.

Vajda György meg is könnyezte a végén, hogy megtalálták Kareszt, mert most már nem kétkednek benne, hiszen ő nem hozhatta el évekkel ezelőtt azt a füzetet, csak egy vázlatot kapott belőle. Már tudjuk: tényleg volt ilyen. Karesz amúgy nem kertelt, bátran elmondta, mi történt annak idején (2002-2006), mennyire velejéig korrupt az egész hazai futball, és nemcsak a bajnokság, nemzetközi kupameccsek, válogatott meccsek is benne vannak. Nemcsak szimpla bajnokin nézték hülyének és csapták be a nézőket, hanem amikor komoly siker állhatott volna Magyarország, könnyebb volt a jól bevált, kényelmesebb utat választani, nehogy már küzdeni kelljen esetleg.

Pár apró kérdést viszont nem tisztáztak a Biszku-film miatt ismertté vált rendezők, Novák Tamás és Skrabski Fruzsina (képünkön): mit akarnak kezdeni igazából ezzel az anyaggal. Ha már a ZTE elbundázta első és utolsó Bajnokok Ligája fellépését, miért nem kérdezték meg róla az edzőt, miért nem szólalt meg egyetlen játékos sem abból a csapatból, amelyik ötöt kapott Manchesterben. Úgy tűnt, egy telefonra jó volt, aki benne volt, de nem volt jó, aki nem volt benne.

Miért nem kérdezték meg Egervári Sándor kapitányt, aki a Dunaferr-Apollon meccsen (2-4) a magyar csapat edzője volt? Miért nem kérdezték meg a Dunaferr akkori elnökét, Szabó Józsefet? Miért nem kérdeztek meg egy főszponzort, mit gondol erről? Érdemes volt-e beletenni pénzt ebbe a csalásra, szemfényvesztésre szakosodott iparágba? Ha már válogatott meccsről (a pécsi magyar-horvát 0-2) is szó volt, hol maradt az MLSZ akkori elnöke, a csapat akkori kapitánya? Hol maradtak a szereplők?

Ehelyett megszólalt egy szurkoló, Kutasi Róbert barátja, aki kétségkívül egy remekül idézhető mondatot mondott: „a mocskot vérrel lehet lemosni.” A temetés jelenetei szívbemarkolóak, hatásosabb és kevésbé munkás, mint megkérdezni a szereplőket. Egyébként is érthetetlen volt a súlypontozás, hiszen a REAC bundája, még ha egy teljes csapat is volt benne, és egy csapat is fordult meg az őrszobán, messze nem annyira érdekes, mint a ZTE vagy a válogatott.

Egy furcsa vágással fejeződött be Torma Gábor monológja is, a volt válogatott csatár ugyanis számított arra, hogy beviszik és kihallgatják. Önmagában később rakta össze a mozaikokat, hogy a Kecskemétnek két gólt lőtt, és úgy érezte, tök jól ment neki a játék, mégis lecserélték. A kérdés azonban hiányzott: ki cserélte le? Miért nem szólalt meg, aki lekapta a pályáról, miért nem csengettek be hozzá? Az edzőt inkább meg sem nevezték. Körbe sem írták.

Ettől még a műsor hasznos volt, tökéletes tükörképet adott arról, amit tudtunk: nincs magányos elkövető, és ne legyen kétségünk, a helyzet most sem sokkal jobb. Mert az akkori elkövetők most gyerekeket készítenek fel.

A hazai futball megérett a pusztulásra, mert ahhoz túl drága, hogy a korrupt játékosok így éljenek belőle.

(A Becsengetünk és elfutunk következő adása május 9-én várható az m1-en.)