Ha rendező lennék, és egy ideggóc karakterre lenne szükségem, nem sokat gondolkodnék, és tárcsáznám Jeremy Piven ügynökét. A 46 éves színész karrierje 1986-ban kezdődött, azóta közel nyolcvan filmben és tévésorozatban szerepelt, de egyik karaktere sem volt olyan emlékezetes, mint Ari Gold hollywoodi ügynöké, akit a Törtetők című HBO-sorozatban alakított. A szerepért négyszer jelölték Emmy díjra, hármat meg is kapott belőlük, és egy Aranyglóbuszt is hazavihetett az arrogáns, beképzelt és valljuk be, embertelenül gyökér ügynök megformálásáért.  A sorozat lassan nálunk is befejeződik, a színészt főleg az elmúlt nyolc évről kérdeztük Los Angelesben, az HBO Central Europe jóvoltából.    

Ari Gold ebben az évadban mintha megváltozott volna egy kicsit. Milyen érzés jó fejnek lenni?

Őszintén szólva nagyszerű. Évek óta szerettem volna rávenni Dougot (Doug Ellin, a Törtetők író/készítője), hogy mutassuk be Ari emberi oldalát is. A karakterem ugyanis, már ha ezt valaki nem tudná, egy iszonyú idegesítő, arrogáns seggfej, aki egyformán sért meg melegeket, ázsiaiakat, fehéreket, feketéket, mindenkit - mondjuk ebből a szempontból legalább következetes. Az, hogy ebben az évadban kiderül róla, mennyire emberi is tud lenni, az egy régi álmom beteljesülése.

Nem tartott attól, hogy a nézőknek hiányozni fog a sokkal gyökerebb Ari Gold?

Remélem, nem. A harmadik epizód volt az, amiben először derült ki, mennyire sebezhető ez a fickó. Ari 19 éve nem volt randizni senkivel, és belülről az egész jelenet nagyon komikus és szórakoztató volt, remélem ugyanez jött le a képernyőről is. Aztán voltak még olyan pillanatok az évadban, amikor Ari teljesen kikészült, mert elvesztette a feleségét, aki élete nagy és egyetlen szerelme, aki nélkül félkarú óriás csak, de kénytelen továbbra is a keményet adni az ügynökségen. Legbelül ugyanis a figura azért pont olyan seggfej, mint amilyennek megszoktuk, és ha kell, előjön a szófosása és ugyanúgy üvölt mindenkivel, mint korábban. A nézők azért megkapták a gyökeret is.

Az első hét évadban Ari azért meglehetősen ellenszenves tudott lenni.

Ajaj, amikor megkaptam a forgatókönyvet, és először szembesültem azzal, milyen fazont kell alakítanom, lefőttem. Ennél arrogánsabb fickót még életemben nem láttam, és minden epizód forgatásának úgy mentem neki, hogy na, ez lesz az, amikor végképp meggyűlölnek. Doug egyre emelte a tétet, a sima bunkóság után Ari volt gonosz, érzéketlen, homofób, amit csak el lehet képzelni. Néha nagyon besokalltam, és minden erőmre szükségem volt ahhoz, hogy legalább egy kicsit szerethetővé tegyek egy ekkora seggfejt.

Ari Gold egy valós ügynökön alapul, ő mit szól ahhoz, hogy ilyennek láttatja?

Személyesen ismerem Ari Emmanuelt, akiről Doug a karaktert mintázta. Nem nagy titkot árulok el azzal, hogy elmondom, ő is zsidó, és én is az vagyok, a karakterem pedig egy zsidó ügynök Hollywoodban - ennél közhelyesebb nem is lehetne a dolog, ugye. Namármost én attól tartottam egy kicsit, hogy az a viselkedés, amit én megjelenítek, az, ahogy Ari a többiekkel bánik (és ebbe a zsidók is beletartoznak), az majd valahol, valakinél kiver egy nagy biztosítékot, és sértődés lesz belőle, de feleslegesen aggódtam, mert mindenki azt látta csak viszont, ahogy a hollywoodi ügynökök valóban viselkednek. Ari testvére, Rahm Emmanuel, Obama egykori kabinetfőnöke és Chicago jelenlegi polgármestere azt nyilatkozta egyszer, hogy jobban tetszik neki az a fickó, aki Arit alakítja a tévében, mint az igazi Ari. Ennél nagyobb dicséret azt hiszem, nem kell.

Mi volt a legemlékezetesebb ebből az évadból?

Azt hiszem az utolsó epizód forgatása, az a jelenet, amiben Ari úgymond megvilágosul, de ezt igazán nem akarom lelőni. Színészként nem sok ilyen pillanatot volt szerencsém eljátszani, ezért nagyon hálás vagyok a sorsnak.

A sorozat lezárását hogy élte meg? Elégedett?

Csak jó emlékeim vannak, komolyan. Ha visszagondolok az elmúlt nyolc évre, mosolygok, mint a tejbetök, semmi tüske vagy keserűség nincs bennem. Tudja, szokták azt mondani, hogy a búcsú keserédes, nos, az enyém abszolút édes volt. Olyan érzés, mintha leérettségiztem volna, vagy ilyesmi, csak azt nem tudom, honnan.

Nem tartja túl korainak a búcsút?

Egyáltalán nem. Nagyon erős évaddal búcsúztunk, elmeséltük, amit el akartunk, amit el lehetett, anélkül, hogy bármilyen kompromisszumot kellett kötnünk. Ha Doug Ellin megírja a filmet, amivel elméletileg lezárjuk a történetet, még szebb lesz a búcsú.

Ez a sorozat más adón is megélt volna nyolc évadot?

Nemigen. A HBO viszont nagyon türelmes, toleráns adó, ahol olyan emberek dolgoznak, akik szeretik azt, amit csinálnak és hisznek benne. A többi tévével ellentétben itt valóban csak a minőség számít, semmi más, de ezt másutt is beígérik. Azzal hitegetnek, hogy nekik presztízskérdés, hogy ilyen nagyszerű produktum fusson náluk, blablabla, és amikor nem jönnek a számok, hirtelen leszarják a minőséget. Az HBO-nál nem ez a helyzet, valóban az a fontos, hogy minőségi tartalmat állítsunk elő. Az első évad után tudtuk, hogy az HBO-nak fontos a Törtetők.

Változott az, ahogy Hollywoodot látja, mióta a Törtetőkben szerepel?

Amikor elkezdtük a melót, már javában benne jártam harmincas éveimben, felnőtt fejjel vállaltam el a szerepet. Tudtam, milyen Hollywood, hogyan működik, mit várhatok nap mint nap. Én is jártam (és járok még mindig) meghallgatásokra, amikről mindenki elmondja, mennyire nem szabad személyes sértésként felfogni, mármint azt, amikor azt mondják az embernek, hogy ide most kevés volt - hát hogy a fenébe lehet nem személyes sértésként felfogni? Szóval nekem nem kellett bemutatni Hollywoodot, és szerintem a Törtetők jól mutatta be, milyen is az álomgyár, vagy hogy a fenébe hívják maguk. Az biztos, hogy ha nagyon elrugaszkodtunk volna a valóságtól, azt az orrunk alá dörgölték volna a sajtóban.

A sorozat sikerének köszönhetően az, amit a képernyőn látunk, óhatatlanul befolyásolta a szereplők sorsát, és valódi celebeket csinált a szereplőkből. Ezt hogy élte meg?

Szürreális volt eljátszani egy olyan karaktert, akihez én a valós életben semmilyen szinten nem vonzódnék, akinek nem keresném a társaságát. A szüleimnek köszönhetően színházi környezetben nőttem fel, a színjátszással már nagyon korán megismerkedtem, így az, hogy egy karakterrel azonosítanak az utcán, annyira nem ért meglepetésként, mint Jerry-t (Jerry Ferrara, Turtle alakítója), aki ezt iszonyú sokként élte meg. Higgye el, nekem nem sok közöm van Arihoz, reggelig itt ülhetnénk, és mesélhetnék arról, mennyire más vagyok, mint a karakter. Ez csak egy állomás azon az úton, amit a sors nekem szánt, egy ideig Ari bőrében éltem, most majd másokéban fogok. Ez a színészek sorsa, és ha már itt tartunk, alig várom, hogy megkeressenek egy másik, hasonlóan jó, hosszú életű szereppel.

Elég régóta vagyok már a szakmában ahhoz, hogy ne foglalkozzak azzal, milyennek látnak az emberek egy szerepem miatt. Egy dolog biztos: a Törtetőknek köszönhetően nagyon türelmes lettem, mert az utcán az emberek nem engem, Jeremy Pivent látják, hanem Ari Goldot, és automatikusan azt gondolják, hogy Ari Gold úgyis üvölteni fog velük, és elküldi őket a picsába, így azzal nyitnak, hogy hátba vágnak, és káromkodnak egy sort. Én ilyenkor teljesen nyugodt hangon közlöm velük, hogy nem ismerjük egymást, és sem a hátbavágásnak, sem a kurvaanyázásnak nem látom sem okát, sem értelmét. Hamar rájönnek, hogy Ari nem egyenlő Jeremyvel.

Ez azért valahol rohadt nagy bók.

Persze, annak is veszem, csak néha elég kínos, amikor a túloldalból azt üvölti valaki, hogy mi a fasz van, bazdmeg?

A sorozatot itthon az HBO és az HBO Comedy adásán lehet látni.