Nem csoda, hogy olyan fasza nézettséget produkált a The Walking Dead visszatérő epizódja, az évadközi minifinálé cliffhangere odabaszott alaposan a pajtából előcsoszogó zombikkal, és akkor még az utolsó képsorról nem is beszéltünk ugyebár. Rövid, de annál spoileresebb értékelés jön.

Naszóval, a kis zombilakta pajta a préri közepén kiürült, vele együtt pedig a szereplők érzelmi tartalékai is a végüket járják, Sophie és Hershel családtagjainak ismételt halála kicsit odavágta a gárdát. Jó, érthető, és érdekes, hogyan birkóznak meg a gyásszal a különböző karakterek, de remélem a következő epizódban már történnek olyan dolgok, amik segítenek a felejtésben. Ami nagyon fasza volt ebben a részben, az a kocsmás jelenet az első perctől kezdve - így kell valahogy adagolni a feszkót egy drámában, a végére már a szék karfáját szorítottuk a csajommal, pedig csak két szereplő beszélgetett, ráadásul meglehetősen kedélyesen.

Aztán Rick úgy lelőtte e Terriersben és a True Bloodban is nagyon jót nyújtó mellékszereplőt, mint a sicc. Pedig amikor megláttam a nevét (Michael Raymond Jones) a főcím után, azt hittem, egy újabb szereplő csatlakozik a stáboz, túl jó nevű karakterszínésznek tűnt egy húszperces beugróhoz. Jó is volt benne, sokkal jobb, mint amilyen Sarah Wayne Callies valaha is lesz, és ez nem feltétlenül a színésznő tehetségtelenségének köszönhető, hanem az idióta karakternek, amit írtak neki. Nyílegyenes úton térképet nézegetni (minek?), az úton csámborgó zombit elütni (nem volt elég lassú??) majd fejreállni a kocsival - erre is csak a tévében képesek az emberek.

A folytatás a fenti előzetes és a betekintő tanúsága szerint meglehetősen mozgalmas lesz, bár terhes nőt még az AMC-n sem esznek az élőhalottak, így Rick neje egy ideig tuti marad még a sorozatban. A füles jelenet csak engem emlékeztet az Apokalipszis mostra???