Vannak monomániás ismerőseim, akik egy témáról az istennek nem képesek leszakadni, ilyen lehet JJ Abrams is, aki a Lost után ismét egy szigetre helyezte új sorozata történetét és persze emberek is tűnnek el benne titokzatos körülmények között, jóhogy. Az Alcatraz ettől függetlenül egy nagyon jól sikerült sorozat, legalábbis az első két résszel engem kilóra megvettek. Spoileresek leszünk.

A recept távolról nagyon hasonlat a Lostéra, történik valami Nagyon Titokzatos Esemény, mi meg a szereplőkkel együtt igyekszünk összerakni a történéseket és keressük a választ a kisebb-nagyobb rejtélyekre. Ebben az esetben nem egy repülő zuhant le egy elvarázsolt szigetre, hanem egy börtönszigetről tűntek el a rabok és a fegyőrök varázsütésre - mégpedig Alcatrazról, ahová nem kispályásokat zárnak, hanem kőkemény pszichopata állatokat (na jó, pont a pilotban akad egy csávó, akinek kurvára semmi keresnivalója nem volt a sitten, de az igazságszolgáltatás az USA-ban is produkál furcsaságokat), akik 50 évvel az eltűnést követően ismét megjelennek San Franciscóban.

A pilotban ennyit tudunk meg nagyjából, illetve bemutatják azokat, akik majd nyomozni igyekeznek a visszatérő gazemberek után (fegyőr az első két részben még nem jött vissza) és persze a főszereplők közül majd' mindegyiknek van valami kötődése a bűnözőkhöz, a Kissé Idegesítően Flegma Karakterről (Parminder Nagra - Vészhelyzet) meg egy vaskos cliffhangerben derül ki, hogy bezony, ő már a hatvanas években is jelen volt, és egy percet nem öregedett azóta, a főszereplő nyomozó csaj (aki pont annyira slampos, hogy hiteles legyen) nagyfaterja meg tagja a sittről időutazó vidám fiúknak.

A misztikus főszálat Sam Neill kissé egydimenziós karaktere viszi előre főleg, ő az, aki az eseményeket afféle elbaszott Locke-Ben keverékként kavarja a háttérben, és sokkal többet tud, mint amennyit elárul - ezen persze csak azok idegesítik fel magukat, akik még nem láttak egy Lost-epizódot sem, a rajongók már régen megedződtek a négylábujjú szobron meg a hasonló faszságokon, amiket JJ Abrams haverjai eléjük toltak a Lostban.

Az Alcatraz egy picivel több, a Lostra visszautaló vagy arra kikacsintó/emlékeztető párhuzamot tartalmaz a kelleténél, én például nem a szigetes kultsorozat zeneszerzőjét kértem volna fel erre a melóra, mert így még nehezebb elvonatkoztatni a másik történettől. A zene miatt a drámai jelenetekben szinte vártam, mikor lép be Benjamin Linus vagy Jack doktor. A színészválasztás egyelőre telitalálat, Neill nagyon jó a titkolózó FBI-ügynök szerepében, bár a karaktert megírhatták volna egy fokkal jobban is.

A Hugót, oppardon Diego Soto Alcatraz-szakértőt alakító Jorge Garcia nem annyira vicces, mint a Lostban, viszont kiderül róla, hogy nemcsak egy karaktert tud eljátszani. Sarah Jones, a rendőrlány, akinek nyomós oka van a különleges egység tagjaként dolgozni, a JJ Abrams sorozataira jellemző erős nőalakot (Felicity - Alias - Fringe) hozza rendületlenül, majd fog ő szerintem mosolyogni is, de körömcipőben és miniben nem fog az utcán rohangálni.

Az első két rész kifejezetten jó lett, különösen az első, amiben a hetigyilkos is több volt egy sima faszkalapnál (nem úgy, mint a második részben). Garcia és Jones párosa működik, Neill és Nagra is jó együtt és mivel 256 rab tűnt el a sittről, tíz évre előre biztosítva van az utánpótlás, mert az Alcatraz nem a főszálra és a misztikumra fekteti a hangsúlyt, hanem a heti rendszerességgel megjelenő gyilkosok utáni nyomozásra - egyfajta misztikus procedurális scifi-thriller lett, az X-akták legjobb hagyományait követve. Csak ajánlani tudom.