Nem tudom, milyen lehet igazi vámpírral találkozni, de nem is akarom megtudni, bár, ha abból indulok ki, ahogy a True Blood két vérszopója viselkedett a Los Angles-i sajtókörúton, akkor szerény, kissé visszahúzódó, és tök normális népségről van szó. A True Blood legutóbbi évada ezen a héten köszönt el az HBO-műsorától (itt írtunk róla hogyvoltokat), ennek örvén idézzük fel milyen is volt interjúzni Deborah Ann Woll-lal (Jessica) és Kirstin Bauerrel (Pam), valamint azt, hogyan tudja Rutina Wesley (Tara) kezelni az állandó visszautasítást.

A ilyen sajtóeseményeknek, avagy press junketeknek megvan a szokásos menete, mindegy, hogy Dubrovnikban van az ember vagy Londonban, de akár Los Angelesben is, a szervezés ugyanolyan, a szervező sajtósok ugyanazok az arcok (már ha az HBO-ról van szó), és a menetrend is nagyjából ugyanaz. Egy elegáns szállodát szokás az eseményre kibérelni, ahol több, egymásba nyíló szobában gyülekeznek az újságírók, ki izgatottan, ki rezignáltan, attól függően, milyen régóta van a szakmában. Én általában izgulok egy picit az interjúk előtt, mert nem akarok baromságot kérdezni, bár mióta hallottam egy kollégát a Mentalista főszereplőjétől azt kérdezni, hogy milyen tanácsot adna a feleségét megcsaló Tiger Woodsnak, sokkal kevésbé tartok attól, hogy kiröhögnek.

A folyosón több helyiséget is a mienk, a sztárok rotációs rendszerben menetelnek az egyik szobáról a másikra, ahol vagy one-on-one, vagy kerekasztal interjúra várják őket - ha egyedül van az újságíró, akkor általában tíz, extrém esetben 5, vagy annál, is kevesebb időt kap (nekem volt egy Felicity Huffman-beszélgetésem, amire két percet engedélyeztek), ha kerekasztalról van szó, akkor 4-5 újságírónak jut 15-20 perc. Mindkettőnek megvan az előnye és a hátránya is, ha többen vagyunk, nem biztos, hogy minden kérdését fel tudja tenni az ember, bár az HBO sajtósai igyekeznek úgy összerakni a csoportokat, hogy két-három lelkes kérdező mellett legyen két olyan is, aki csak rögzíti a beszélgetést, mert adott esetben még angolul sem tud - ez nem vicc, tényleg találkoztam már ilyennel.

A True Blood-turné csajos napján mindhárom színésznőt kerekasztal mellett kaptam meg, de jó partnerekkel - rajtam kívül mindössze egy spanyol nő és egy svéd fickó kérdezett, a többiek láthatóan nagyon unták az egészet (egy Los Angelesben élő olasz újságírónak saját bevallása szerint négy hónap alatt ez volt a harmadik Kristin Bauer-interjúja), amit én cseppet sem bántam, sőt. Fotózni ilyenkor szigorúan tilos, mert a sztárokat nem úgy sminkelik, hogy fotón is jól mutassanak. Ha mégis megengedik, akkor is csak közös fotóra állnak össze gyorsan, amit a cikk mellé amúgy sem mellékelne senki. Én mondjuk nem vagyok híve a híres ember meg én-jellegű képeknek, így nem erőltettem a dolgot egyik esetben sem.

Kirsten Bauer a sorozatban Pam, az egyik legvérszomjasabb vámpír szerepét kapta, ezzel szemben az életben egy szerény, első blikkre kissé egyszerűnek tűnő nő, nem sokat beszél, és minden mondatát you know-val kezd, ami egy idő után idegesítő, de aztán belezsibbad az ember agya. Az arca szorosra botoxozva és műtve, merev mosollyal, de üres szemekkel válaszol gépiesen a kérdésekre. "A karakterem ebben az évadban jelentős változáson esett át, hiszen megátkozza egy banya, és szó szerint leszakad az arca. Ez, az első három évadban mutatott kőkemény, határozott, hiú nőnek egy óriási csapás, amivel nem tud mit kezdeni, és kezd kicsúszni a talaj a lába alól." Bauer sminkjét naponta 3-4 órás meló volt feltenni, de ezt egy vállrándítással lerendezi, ez a szakmával jár, ha valaki nem szereti csinálni, menjen haza.

Bauer 1966-ben született, több, mint hatvan szerep van a háta mögött, abszolút profi. Még a szokásos, szeretne-e vámpír lenni, és miért kérdésre is csípőből, mosolyogva válaszol, hát persze, hogy jó lenne, mert mindenfélét kipróbálhatnék úgy, hogy nem halok bele, és milyen buli lenne mondjuk száz éven át csak nőkkel dugni. Nem leszbikus, mint mondja, de ha lenne egy másik élete, tuti kipróbálná. A True Blood forgatását nagyon szereti, mert olyan, mint egy nagy vándorcirkusz, ami csak este van nyitva. "Komolyan, minden nap elfog a röhögés, ha arra gondolok, hogy az a munkám, hogy iszonyú menő bőrcuccokban szaladgáljak az erdőben, és közben az arcomról nyálkás darabokban szakad le a bőr. A bioritmusom kicsit felborult mondjuk, de most majd lesz időm visszaállni, legalábbis addig, míg el nem kezdjük a következő évadot."

Szívesen olvassa a blogokat, amikben a sorozatot elemzik, legjobban azokat szereti, melyekben az írók továbbgondolnak egy-egy történetszálat. "Értékelem az erőfeszítésüket, és nagyon sok jót olvastam már, párat Alan is megvalósíthatna. Azt imádom a sorozat rajongóiban, hogy teljesen beleélik magukat a sztoriba, és amikor találkozok velük, mondjuk a Comic Con-on, iszonyú lelkesek, és amikor nem figyelnek oda, simán Pamnek szólítanak, amit valahol simán bóknak vehetek és veszek is."

A Comic Con témája Deborah Ann Woll esetében is előkerül, a sorozatban Bill vámpír "gyermekét" alakító színésznő ugyanis óriási nörd. "Azt bírom a legjobban a True Bloodban, hogy ingyen járhatok a Comic Conra. Na jó, nemcsak ezt, de ez is benne van vastagon. Eddig én is beöltözve mentem el, mint a többi nörd, hol egy anime karakternek, hol meg Star Trek uniformisban, és a kutya nem törődött velem, pedig már volt pár kisebb szerepem. Na, ennek vége, most, ha beöltöznék, valami egész arcot elfedő maszkban mennék, mert most már azért felismernek." (Ez egyébként sikerült is, It kuzinnak öltözött az Addams familyből.)

Woll az életben is pont olyan sápadt és introvertált, mint a karaktere volt egy ideig. "Eleinte nem kellett nagyon rájátszanom a szerepre, én alapvetően egy könyvmoly vagyok, aki szeret otthon ülni, és olvasni - aztán Alan kitalálta, hogy kezdjem el felfedezni a szexualitásomat, és az nagyon-nagyon kínos volt." A kamera előtti szexjelenektől retteg, mert elégedetlen az alakjával. "Nagy a seggem és vastag a lábam, de bármennyit edzek, ezen nem tudok változtatni. Nem szeretem mutogatni magam, amikor megtudtam, hogy ebben az évadban lesz pár ágyjelenetem a Jasont alakító Ryan Keanteennal, teljesen beszartam, mert nem akartam, hogy mindenki lássa a mellem. Alannal megbeszéltük, hogy amennyit csak lehet, kitakar belőlem, és azt hiszem, ami benne maradt a végleges verzióban, az ízléses és még belefér abba, amit be tudok vállalni szégyenkezés nélkül."

A True Blood epizódokat nem nagyon szereti visszanézni, mert idegesíti, amikor hibákat lát. "Borzasztó érzés, amikor látom, mit rontottam el, és eszembe jut az a nap, amikor felvettük az adott jelenetet. Nem tudok már rajta változtatni, tudom, de ettől még zavar." A karakterével egyelőre elégedett, mint mondja, Jessica sorsa érdekes, és jó irányba halad, de ha nem így lenne, akkor sem tudna mit kezdeni vele, mert a True Blood esetében az írók és Alan Ball készítő szava szent, és akkor még a könyvekről nem is beszéltünk. "Néha eszembe jutnak dolgok, amiket igazán megcsinálhatnánk, de ezeket általában megtartom magamnak. A felvételek alatt nem rögtönzünk, ami le van írva, azt elmondjuk és kész, legalábbis az én esetemben ez így történik - hogy a többieknek milyen befolyása van a szerep alakulására, azt nem tudom."

Amikor a sorozat pilotját forgatták, Rutina Wesley még nem volt a szereplőgárda tagja. Tara szerepét Brook Kerr kapta meg, de vele nem voltak megelégedve, így Alan Ball új válogatást tartott, és azért választotta ki Wesley-t mert a jelentkezők közül ő volt az egyetlen, aki a karakter sebezhető oldalát is megmutatta. "Nem bántam, hogy elsőre nem kaptam meg a szerepet, emiatt nincs bennem tüske. Az a lényeg, hogy immáron negyedik évada én alakítom a csajt és szerződésem van az ötödikre is." Arra a kérdésre, hogy vajon a finálé eseményei után (fejbe lövik) milyen kapacitásban látjuk viszont az új évadban, csak sejtelmes mosoly a válasz, de aztán felnevet, és megjegyzi, hogy egyelőre fogalma sincs, de Alan Ball megígérte neki, hogy továbbra is állandó szereplő lesz, ő pedig bízik a sorozat készítőjében.

Wesley a szórakoztóiparban nőtt fel, Las Vegasban, ahol apja sztepptáncos, anyja táncosnő volt, így nem nagy meglepetés, hogy színésznő lett belőle. A szerepet azért vállalta el, mert cseppet sem átlagos nőről van szó. "Tara sorsáról külön könyvet lehetne írni, annyi mindenen átmegy, annyi negatív és pozitív impulzus éri. Én azért tanultam, hogy ilyen összetett, komplex figurákat eljátszhassak, és külön öröm, hogy ezt az első nagyobb szerepemben tehetem meg. Így biztos nem fognak beskatulyázni, mint a kötelező fekete nőt egy tinihorrorban, akit a hatodik percben kinyírnak egy baltával." A színiiskolát Nelsan Ellissze közösen végezte el, ez a barátság sokat segített neki a True Blood forgatásán. "Az első napomon az első arc, amit megláttam a díszletben Nelsané volt. Óriási megkönnyebbülés volt, hát még az, amikor megtudtam, a sorozatban unokatestvérek leszünk. Nagyon szeretem és tisztelem a pasit, óriási figura és nagyon tehetséges."

A Las Vegas-i háttér felkészítette arra, ami rá várt Los Angeles-ben, de csak a külsőségeket értve. "Az iskolában sok mindent megtanítottak, de az első forgatási napon többet tanultam a szakmáról, mint addig összesen. Ezt a mesterséget csak menet közben lehet elsajátítani, mindegy mennyit tudsz elméletben, ha az nem jön ki belőled a kamera előtt." Wesley nehezen viseli a visszautasítást, amiben pedig volt része bőven. "Állandóan jártam meghallgatásokra, és egyre rosszabb volt azt hallani, hogy kösz, de most valami mást keresünk. Ez a legszemetebb dolog, mert nem derül ki belőle, miért nem vagyon elég jó, és nem tesz jót az önbizalmamnak sem." A visszautasítást megszokni nem nagyon lehet, mint mondja, de meg lehet tanulni együtt élni vele. "Tudod, ami nem öl meg, az megerősít. Minden egyes nemből tanultam valamit, és erősítette az akaratomat. Most pedig tessék, egy nagyon kedvelt sorozat egyik szereplője vagyok."